Aktualizálás - summa summarum III.

Isten az embert testtel , lélekkel és szellemmel teremtette .

- a test = a hardware

- a lélek = a software

- a szellem = az operátor

Miután tisztába lettünk az alapfogalmakkal lássuk a másik magyar közmondás , miszerint : Segíts magadon , az Isten is megsegít .

Tehát mi is a célunk ? Hogyan is segíts magadon ?

Hát úgy hogy az ember önmagát legyőzze és az életét rendezze .

Hogyan győzheti le az ember önmagát ?

Hát úgy hogy előszöris magába szál és megvizsgálja lelkiismeretét .

Ha őszinte saját magával szemben , akkor rögtön be kell ismerje / ha eddig nem is követett el égbekiáltó bűnöket és az apróbbakat meggyónta vagy elmulasztotta meggyónni a papnak csak a templomban mise előtt magában kérte a bocsánatot - ... gyónom a mindenható Istennek és nektek testvéreim - egy könyörgés révén / hogy nem bűntelen .

A bűn tényét, Isten gondolatát és ítéletét a bűn felett a szerző / Loyolai Szent Ignác / találóan megvilágítja az úgynevezett első, második és harmadik bűnnel vagyis az angyalok és ősszüleink kinyilatkoztatott bukásával és annak a kinyilatkoztatott igazságnak gyakorlati elgondolásával, amelynél fogva elkárhozik az az ember, aki a halálos bűn állapotában hal meg, ha mindjárt csak egy nagy bűnt is követett volna el.

Vegyük az első bűnt : az angyalok lázadása , mely összefügg mindjárt a második bűnnel és a Paradicsomból való kiűzetést vonta maga után .

Fontosnak tartom megemlíteni azokat az írásokat és információkat amikről általában nem igazán esik szó a hittan órákon , a templomi prédikációkban .

Lássuk csak ki is Lucifer / a Sátán ( héber = vádló , tagadó ), az ördög / az egyik főangyal aki fellázadt Isten hatalma ellen ?

A bibliában csak áttételesen van róla szó , nem igazán írják le alakját , Kígyó, Sátán, Ördög, Sárkány. Jelenés 12:9. ; Énóch / Ezékiel / őskori próféta apokrif irataiban szerepel mint felkent oltalmazó kerub , Ezékiel 28:12-18 Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál. . . Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen valál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtaték benned. . . megfertéztetted szenthelyeidet.

Miután fellázadt Isten ellen a neve a Sátán = ellenség lett . - I Krónika 21:1; Jób 1:6-12. ; Ezékiel 28:15,17 ; Jel. 12:7-17 És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai. . . És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének... Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van...

II Kor. 11:14,15 maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá. Jób. 1:6-12; 2:1-6; Mt. 4:1-11; Ján. 8:44; II Kor. 2:11; I Tim. 4:1; I Ján. 3:8; Jel. 2:10

Vatikáni múzeum , Corrado Giaquinto: Satan before the Lord

 

Ellen G. White (1827- 1915 ) az egyik legjelentősebb adventista személyiség - még kilencéves korában súlyos fejsérülést szenvedett egy kődobástól, minek következtében kómában volt, majd sokáig gyengélkedett, az iskolát nem tudta befejezni. - Azt állította, hogy nagyon sok látomást kapott Istentől és ezeket le is írta és publikálták. Egyes könyvei a bibliai világszemlélet szintéziseként történelmi koncepciót tárnak az olvasó elé (az "üdvtörténet" magyarázatát), közel 150 nyelvre került fordításra és százmilliós példányszámával Kempis Tamás Krisztus követése c. műve mellett valószínűleg a legelterjedtebb keresztény írás.

Ezekből idemásoltam az én értekezésembe illőket :

Lucifer a mennyben lázadása előtt egy magas rangú, felmagasztalt angyal volt, aki rangban legközelebb állt Isten egyszülött Fiához. Arcán különleges fény ragyogott, amely körülötte fényesebben és szebben ragyogott, mint a többi angyal körül, mégis Krisztus, Isten egyszülött Fia kivált Isten minden angyala közül. Ő egy volt az Atyával, mielőtt az angyalokat teremtette. Lucifer irigykedett Krisztusra és fokozatosan magának irigyelte a parancsnokságot, amely Krisztust illette....Az Atya ekkor tudatta velük, hogy úgy rendelkezett, hogy Fia, Krisztus egyenlő legyen vele, úgyhogy bárhol jelent meg Fia, úgy kellett tekinteni, mintha Ő jelent volna meg. A Fiú szavának ugyanúgy kellett engedelmeskedni, mint az Atya szavának. Isten tekintéllyel ruházta fel fiát, hogy parancsoljon a mennyei seregeknek. Az Atya akarata fog beteljesedni Őbenne. Lucifer irigy és féltékeny volt Jézus Krisztusra. Mégis, mikor az angyalok meghajoltak Jézus előtt, hogy elismerjék felsőbbségét, nagy tekintélyét és jogos uralmát. Lucifer is meghajolt velük, de szíve tele volt irigységgel és gyűlölettel. Isten bevette Jézust terveinek különleges tanácsába, de Lucifer nem ismerte tervét. Ő nem értette meg és nem is kapott engedélyt Isten szándékainak megismerésére. Krisztust azonban a menny legfőbb hatalomnak ismerte el, akinek hatalma és tekintélye ugyanaz, mint az Atyáé. Lucifer azt gondolta, hogy közkedveltségnek örvend a menny angyalai előtt. Rendkívül felmagasztalták őt, ami azonban nem indította fel Teremtője iránti hálára és dicséretre. Magának Istennek magasságára törekedett. Dicsőséget talált saját fenségében. Tudta, hogy az angyalok tisztelik. Egy különleges küldetést kellett végrehajtania. Közel volt a nagy Teremtőhöz és az örökkévaló Istent körülvevő dicső fényesség szüntelenül ragyogó sugarai különösen reá áradtak. Arra gondolt, hogy milyen nagy örömmel engedelmeskedtek neki az angyalok. Ruhái nem ragyogóan szépek? Miért kell így tisztelni Krisztust önmaga felett? Ekkor elhagyta az Atya közvetlen jelenlétét és Krisztus iránt irigységgel telt meg. Valódi céljait elrejtve összehívta angyalait, az angyali seregeket. Ismertette célját, amely önmaga volt. Mint akit megbántottak, Istennek Jézus iránti tiszteletét, mint az ő elhanyagolását állította be előttük, azért az angyalok édes szabadságának, amelynek eddig örvendtek, szerinte vége van. Avagy nem egy olyan uralkodót rendeltek-e föléjük, akinek mostantól fogva szolgai engedelmességgel tartoznak? Előadta, hogy ezért hívta össze őket, hogy tovább nem egyezik bele, hogy beleavatkozzanak jogaikba, és hogy többé nem hajol meg Krisztus előtt. Elmondta nekik, hogy elfogadná azt a tiszteletet, amiben részesíteni kellett volna őt, és parancsnoka lesz mindazoknak, akik követik őt és engedelmeskednek szavainak.Az angyalok között most nézeteltérés támadt. Lucifer és a vele rokonszenvező angyalok igyekeztek megreformálni Isten kormányzatát. Elégedetlenek és boldogtalanok voltak, mivel nem tekinthettek bele Isten kikutathatatlan bölcsességébe, és nem érthették meg céljait Fiának felmagasztalásában, hogy ily korlátlan hatalmat és parancsnokságot adott neki. Fellázadtak a Fiú tekintélye ellen.A hűséges és igaz angyalok igyekeztek ezen hatalmas, lázadó angyalt összhangba hozni a Teremtő akaratával. Igazolták Isten cselekedetét, hogy Krisztust különleges tiszteletben részesítette és erőteljes érvelésekkel igyekeztek meggyőzni Lucifert, hogy most sem részesül kevesebb tiszteletben, mint mielőtt az Atya kijelentette azt a tiszteletet, amellyel felruházta Fiát. Világosan kifejtették, hogy Krisztus Istennek Fia, aki Vele együtt létezett, mielőtt az angyalokat teremtette. Mindig ott állt Isten jobbjánál, azért szelíd szeretettel gyakorolt tekin télye sohasem volt kérdéses. Kifejtették, hogy Ő csak olyan parancsokat adott, amelyeket örömmel hajtottak végre a mennyei seregek. Hangsúlyozták, hogy az a tény, hogy az Atya Krisztust különleges tiszteletben részesítette az angyalok jelenlétében, nem csökkentette azt a tiszteletet, amelyben Lucifer eddig részesült. Az angyalok sírtak. Aggódva igyekeztek őt rábírni, hogy adja fel gonosz szándékát, hogy engedelmeskedjenek Teremtőjüknek, mert mindeddig mindnyájan békességben és összhangban éltek. Mit idézhet elő még ez a viszálykodó, lázadó hang?Azonban Lucifer nem hallgatott rájuk, és elfordult a hűséges, igaz angyaloktól, és rabszolgáknak nevezte őket. Ezek az Istenhez hűséges angyalok csodálkoztak, amikor látták, hogy Lucifernek sikerült lázadást szítani. Új és jobb kormányzást ígért nekik az eddiginél, amelyben mindnyájan szabadságot fognak nyerni. Sokan kifejezték azt a szándékukat, hogy elfogadják őt vezetőjüknek és főparancsnokuknak. Amikor Sátán látta, hogy sikert ér el, azzal áltatta magát, hogy az összes angyalt meg fogja nyerni és egyenlő lesz Istennel és tekintélyének szava által az az összes mennyei angyalnak parancsolni fog. A hűséges angyalok újra figyelmeztették őt makacs ellenállásának következményeire, és hangsúlyozták, hogy Ő, aki meg tudta teremteni az angyalokat, meg is tudja semmisíteni minden tekintélyüket, hatalmukat, és elrettentő módon megbünteti vakmerőségüket és rettenetes lázadásukat. Milyen megdöbbentő gondolat, hogy egy angyal ellenszegül Isten törvényének, amely olyan szent mint Isten! A hűséges angyalok figyelmeztették a lázadókat, hgoy ne hallgassanak Lucifer félrevezető érveléseire és azt tanácsolták Lucifernek és mindazoknak, akiket befolyásolt, hogy járuljanak Isten elé, vallják meg hibájukat, hogy gondolatban is kétségbe vonták tekintélyét.A Luciferrel rokonszenvező angyalok közül sokan hajlandók voltak arra, hogy ügyeljenek a hűséges angyalok szavára és megtérjenek elégedetlenségükből, hogy újra befogadják őket az Atya és egyszülött Fia bizalmába. A hatalmas lázadó ekkor kijelentette, hogy ő ismeri Isten törvényét, és ha szolgai engedelmességet tanúsít, akkor az őt megillető tiszteletet elveszti. Többé nem bízzák rá magasztos küldetését. Elmondta nekik, hogy ő és ők maguk is túl messze mentek már ahhoz, hogy visszaléphessenek, azért bátran szembenéz a következményekkel, mert Istennek Fia előtt szolgai imádattal többé sohasem hajol meg. Azt mondta, hogy Isten úgy sem bocsátaná meg nekik, azért biztosítaniuk kell szabadságukat és erőszakkal is meg kell védeniük állásukat és tekintélyüket, amelyet önként nem adnak meg nekik. A hűséges angyalok gyorsan Isten Fiához siettek és ismertették Vele, hogy mi történt az angyalok között. Az Atyát éppen tanácskozásban találták szeretett Fiával, hogy meghatározzák azokat az eszközöket, amelyek által a hűséges angyalok legnagyobb javát szolgálják, és amelyek által örökre megszabadulhatnának Sátánnak önkényesen megkövetelt tekintélyétől. A nagy Isten azonnal kivethette volna az őscsalót a mennyből, azonban nem ez volt a célja. Egyenlő esélyt akart adni a lázadónak, hgoy összemérje erejét és hatalmát Fiáéval és a hűséges angyalokéval. Ebben a küzdelemben minden angyal maga dönti el, hogy hova álljon, és nyilatkozzék meg mindenki előtt. Nem lett volna biztonságos eltűrni bárkit, aki egyesült Sátánnal lázadásában, hogy tovább is a mennyben maradjon. Mert megtanulnák volna mi módon lázadjanak a Isten változhatatlan törvénye ellen, és erre nincs gyógyír. Ha Isten azonnal felhasználta volna hatalmát a fő lázadó megbüntetésére, akkor az elidegenített angyalok nem nyilatkoztak volna meg, ezért Isten más eljárást követett, mert világosan ki akarta nyilatkoztatni a mennyei seregeknek az Ő igazságát és ítéletét. A legnagyobb bűn az Isten kormányzása elleni lázadás volt. Úgy látszott, hogy az egész menny mozgásban van. Az angyalokat csoportokban rendezték, és minden csoport élén egy magasabb rangú parancsnokló angyal állt. Sátán Istennek törvénye ellen harcolt, mivel fel akarta magát magasztalni és nem rendelte alá magát Isten Fia tekintélyének, aki a menny nagy parancsnoka volt.Az egész mennyei sereg felszólítást kapott, hogy jelenjék meg az Atya előtt, hogy eldöntsenek minden esetet. Sátán arcátlanul kifejezésre juttatta elégedetlenségét, hogy Krisztust fölébe helyezik. Büszkén felállt és hangoztatta, hogy legyen egyenlő és Istennel, és vonják be őt is az Atyával való tanácskozásba, hogy megértse terveit. Isten kijelentette, hogy egyedül Fiának jelenti ki titkos terveit és megkívánja az egész mennyei családtól – még Sátántól is –, hogy feltétlen és teljes engedelmességet tanúsítson iránta; Sátán azonban méltatlanná vált helyére. Ekkor Sátán ujjongva mutatott a vele rokonszenvezőkre, mivel majdnem az egész angyali sereg felét megnyerte, azért kijelentette: „Ők velem vannak. Őket is ki akarod űzni? Ilyen űrt akarsz csinálni a mennyben?” Ekkor kijelentette, hogy kész ellenszegülni Krisztus tekintélyének és erőszakkal megvédi mennyei helyét. Isten angyalai sírtak, amikor hallották Sátán szavait és ujjongó kérkedését. Isten ekkor kijelentette, hogy a lázadó ne maradjon tovább a mennyben. Magasztos és boldog állapotát csak azzal a feltétellel tarthatta volna meg, ha engedelmeskedik a törvénynek, amelyet Isten adott a magasabbrendű lények kormányzására. Semmi engedményt sem tettek azoknak megmentésére, akik át merik hágni Isten törvényét. Sátán vakmerővé vált lázadásában és kifejezésre juttatta, hogy semmibe veszi Isten törvényét. Sátán nem tudta elviselni a törvényt. Azt állította, hogy az angyaloknak nincs szükségük törvényre, azért engedjék meg, hogy szabadon kövessék saját akaratukat, amely mindig helyesen fogja vezetni őket. A törvény csak korlátozza szabadságukat, azért az ő egyik nagy célja a törvény eltörlése. Úgy gondolta, hogy az angyalok helyzetében javulásnak kell beállnia, azonban Isten nem így gondolkodik, mert törvényeket alkotott, és azokat önmagával egyenlővé emeli. Az angyali seregek boldogsága azonban Isten törvénye iránti tökéletes engedelmességükben áll. Mindegyiknek megvolt a neki kijelölt munkája, és amíg Sátán fel nem lázadt, tökéletes rend és harmonikus együttműködés uralkodott a mennyben. Ekkor háború tört ki a mennyben. Isten Fia, a menny fejedelme és hűséges angyalai harcba szálltak az őslázadó és mindazok ellen, akik egyesültek vele. Isten Fia és a hű, igaz angyalok győztek és Sátánt és a vele rokonszenvezőket kiűzték a mennyből.

Miért engedte meg Isten a bűnt? | Pátriárkák és próféták (Advent Kiadó, 1890)

Jelleméhez méltó nagy irgalmában Isten sokáig eltűrte Lucifert és követőit. Mindeddig ismeretlen volt a mennyben az elégedetlenség és lázadás szelleme. Ez új dolog volt - furcsa, titokzatos, megmagyarázhatatlan. Lucifer maga sem ismerte fel először érzéseinek valódi jellegét. Egy ideig félt is kifejezni képzelődéseit, és azt ami lelkében végbement. Mégsem hessegette el. Nem látta, merre sodródik. Isten pedig mindazt megtette, amit a végtelen szeretet és bölcsesség csak ki tud gondolni, hogy meggyőzze őt tévedéséről. Bebizonyosodott, hogy elégedetlenségének nincs semmi oka, és Isten megláttatta vele, mi lesz a következménye, ha kitart a lázadásban. Lucifer meggyőződött arról, hogy nincs igaza. Látta, hogy "igaz az Úr minden ő utában, és minden dolgában kegyelmes" (Zsolt 145:17); hogy az isteni törvények igazságosak, és tudta, hogy ezt az egész menny előtt el kell ismernie. Ha ezt megtette volna, megmenthette volna önmagát, és megmenthetett volna sok angyalt. Ekkor még nem dobta el teljesen Isten iránti hűségét. Habár elhagyta oltalmazó kérubként elfoglalt helyét, de ha kész lett volna visszatérni Istenhez, elismerve a Teremtő bölcsességét, és megelégedett volna azzal a hellyel, amelyet Isten a maga csodálatos tervében neki szánt, visszakapta volna hivatalát. Eljött a végső döntés ideje: vagy teljesen meghódol Isten korlátlan uralma előtt, vagy nyíltan lázad. Már-már majdnem úgy döntött, hogy visszatér, de büszkesége nem engedte. Annak, akit Isten oly nagyon kitüntetett, túl nagy áldozat lett volna beismerni, hogy tévedett, hogy csak képzelgett. Túl nagy áldozat lett volna meghódolnia egy olyan tekintély előtt, akiről azt akarta bebizonyítani, hogy igazságtalan.

A bűn eredete | A nagy küzdelem (Advent Kiadó, 1986)

Luciferben lassan-lassan kialakult az önfelmagasztalás vágya. „Ollyá tevéd szíved, minő az Isten szíve.” „Ezt mondád:... az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén... Fölibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz” (Ez. 28:6; Ésa. 14:13–14). Ahelyett, hogy igyekezett volna a teremtmények Isten iránti szeretetét és hűségét a legmagasabb szintre növelni, Lucifer megpróbálta szolgálatukat és hódolatukat a maga számára megnyerni. Ez az angyalfejedelem arra a dicsőségre sóvárgott, amelyet a végtelen Atya egyedül Fiának adott, és olyan hatalomra pályázott, amelynek a gyakorlása egyedül Krisztus kiváltsága volt.

A nagy irgalmú Isten sokáig tűrt Lucifernek. Elégedetlenkedése kezdetén Lucifer még nem vesztette el kimagasló helyét; sőt még akkor sem, amikor hazugságait a hűséges angyaloknak mondogatni kezdte. Még sokáig a mennyben maradhatott. Isten újra és újra bocsánatot kínált neki azzal a feltétellel, hogy megbánja bűnét és engedelmeskedik. Isten olyan eszközökkel próbálta Sátánt meggyőzni tévedéséről, amelyeket csak a végtelen szeretet és bölcsesség tud kigondolni. Az elégedetlenség szelleme mindaddig ismeretlen volt a mennyben. Először Lucifer maga sem látta, hova sodródik. Nem volt tisztában a saját érzéseivel. De amikor bebizonyosodott, hogy elégedetlenségének semmi oka nincs, már tudta, hogy tévedett, hogy Isten kívánalmai jogosak, és ezt az egész menny előtt be kell ismernie. Ha ezt megtette volna, megmenthette volna önmagát és sok angyaltársát. Ekkor még nem számolta fel teljesen Isten iránti hűségét. Elhagyta ugyan oltalmazó kérubként betöltött helyét, de ha elismerve a Teremtő bölcsességét, vissza akart volna térni Istenhez, és örömmel vállalta volna az Isten csodálatos tervében neki szánt helyet, újra elfoglalhatta volna tisztét. De büszkesége nem engedte meghódolni. Elszántan védte a maga álláspontját, bizonygatva, hogy nincs szüksége bűnbánatra, és teljesen belevetette magát az Alkotója elleni nagy küzdelembe.

Ki a nagyobb? | Jézus élete (BIK Kiadó, 2004)

A Megváltó maga köré gyűjtve tanítványait, így szólt hozzájuk: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó, és mindenkinek szolgája.” (Márk 9,35) Szavai ünnepélyességét és mélységét a tanítványok távolról sem fogták fel. Amit Krisztus tudott, ők nem voltak képesek meglátni. Nem értették Jézus országának természetét, s ez a tudatlanság volt vetélkedésük látszólagos oka. Az igazi ok azonban mélyebben rejlett. Országa természetének bemutatásával Krisztus ideig-óráig lecsillapíthatta volna vitájukat, csakhogy ez nem érintené a mögötte meghúzódó okot....

Az első helyért vívott versengést ugyanaz a lelkület munkálta, amely a nagy küzdelem kezdete volt az égi birodalomban, és amely Krisztust lehozta a Földre meghalni. Megjelent előtte Lucifer képe, „a hajnal fia” (Ésa 14,12), akinek dicsősége felülmúlta a trónt körülvevő összes angyalét, s aki a legbensőségesebb kapcsolatban volt Isten Fiával. Lucifer azt mondta: „Hasonló leszek a Magasságoshoz” (Ésa 14,14), s az önfelmagasztalás vágya viszályt idézett elő a mennyei udvarokban, száműzve onnan Isten seregének egy részét. Ha Lucifer valóban a Magasságoshoz hasonló akart volna lenni, soha nem hagyta volna el a mennyben kijelölt helyét, mert a Mindenható lelkülete önzetlen szolgálatban nyilvánul meg. Lucifer Isten hatalmát kívánta, de a jellemét nem. A legmagasabb helyre vágyott, s minden lény, akit az ő lelkülete irányít, ugyanezt fogja tenni. Így elkerülhetetlen az elidegenedés, az összhang hiánya, és a viszály. Az uralom a legerősebb jutalma lesz. Sátán országa az erőszak országa, mindenki akadálynak tekinti a másikat a saját előrehaladása útjában, vagy lépcsőfoknak, amelyre lépve magasabb helyre juthat.

Az egész mennyei sereg elismerte és imádta az igazságosság Istenét.

A lázadásnak nyoma sem maradt a mennyben. Mindenütt béke és összhang uralkodott, mint azelőtt. A mennyei angyalok gyászolták azokat, akik elveszítették a boldogságot és áldást. Hiányukat érezték a mennyben. Az Atya tanácskozást tartott Fiával, hogy azonnal megvalósítsák céljukat, hogy embert teremtsenek a földre. Isten próbára akarta tenni az embert, hogy mennyire hűséges, mielőtt örök biztonságot ad neki. Ha kiállja a próbát, akkor egyenlővé válik az angyalokkal. Elnyeri Isten kegyét, társaloghat az angyalokkal és ők vele. Isten nem látta helyesnek, hogy felmentse az engedetlenség következményei alól. Mint szabad akarattal bíró lény elbukhat, ha nem engedelmeskedik.

Ezek után lássuk a második fő bűnt : ősszüleink Ádám és Éva bűnbeesése és végül az édenkertből való kiűzetése .

Az Édenkert közepén, közel az élet fájához állt a jó és gonosz tudásának fája. Isten ezt a fát arra szánt, hogy iránta való engedelmességük, hitük és szeretetük záloga legyen. Az Úr megparancsolta ősszüleinknek, hogy ne egyenek róla és ne érintsék, hogy meg ne haljanak. Megmondta, hogy ne egynek ezekről de a kertnek minden fájáról bátran ehetnek, ha azonban a tiltott fáról esznek, bizonnyal meghalnak.

Midőn az Úr Ádámot és Évát a szép kertbe helyezte, mindenük megvolt boldogságukhoz, amit csak kívántak. Isten azonban mindentudó bölcsességében úgy döntött, hogy kipróbálja hitüket, mielőtt örök biztonságot ad nekik. Mindketten Isten kegyében voltak, beszélgettek egymással. A gonoszt mégsem helyezte el elérhető közelségükből. Sátán engedélyt kapott, hogy megkísértse őket. Ha kiállják a próbát, Istennek és a mennyei angyalok kegyében részesülnek.

Sátán ámulva eszmélt rá új állapotára. Boldogsága elillant. Rátekintett azokra az angyalokra, akik vele együtt egykor olyan boldogok voltak, és akiket vele együtt kiűztek a mennyből. Bukásuk előtt az elégedetlenségnek egyetlen árnyéka sem homályosította el tökéletes boldogságukat. Most minden megváltozott. Arcuk, amely azelőtt Teremtőjük képmását sugározta vissza, bánatos és kétségbeesett volt. Viszály, egyenetlenség és keserű vádaskodás uralkodott közöttük. Mindez lázadásuk előtt ismeretlen volt a mennyben. Sátán most szemlélhette lázadásának rettenetes következményeit. Remegve és félve nézett a jövőbe.

Ha újra tiszta, igaz és hűséges lehetne, boldogan feladná hatalmát. Hiába, elveszett. Vakmerő lázadása megfosztja a megváltástól, és ez nem volt minden. Másokat is lázadásra szított és vesztükbe sodorta az angyalokat is, akik pedig sohasem gondoltak arra, hogy kétségbe vonják a mennyei akaratot, vagy hogy vonakodjanak engedelmeskedni Isten törvényének, amíg ő el nem hitette velük, hogy egy magasztosabb és dicsőségesebb szabadságnak örvendhetnének. Most olyan nagy felelősség nyugszik rajta, amelytől örömest szabadulna.

Sátán remegett, amikor áttekintette munkáját. Egyedül elmélkedett a múltról, a jelenről és a jövő terveiről. Egész teste reszketett, mintha szélvihar rázta volna meg. Ekkor egy angyal érkezett a mennyből, aki szólította és felkérte őt egy Jézussal való beszélgetésre. Jézus ezt megengedte neki. Lucifer elmondta Isten Fiának, hogy megbánta lázadását, és újra kívánja elnyerni Isten kegyét. Kész volt visszafoglalni azt a helyet, amelyet Isten azelőtt jelölt ki számára, hogy alárendelje magát az Ő bölcs hatalmának. Krisztus sírt Sátán fájdalmán, de elmondta neki, mint Isten gondolatát, hogy sohasem fogadnák őt vissza a mennybe. A mennyet nem veszélyeztetheti. Az egész mennyet megrontaná, ha visszafogadnák, mert a bűn és lázadás tőle eredt. A lázadás magvait magában hordta. A lázadásra nem volt oka, és így reménytelenül megrontotta nemcsak önmagát, hanem az angyalokat is, akik boldogok lettek volna a mennyben, ha állhatatosak maradtak volna. Isten törvénye csak kárhoztatni tudott, megbocsátani nem.

Nem azért tért meg, mert látta Isten jóságát, amellyel visszaélt. Lehetetlen, hogy Isten iránti szeretete annyira megerősödött volna bukása óta, hogy készséges megadásra és boldog engedelmességre vezette volna Isten törvénye iránt, amelyet megtagadott. Bánatának oka nyomorúsága volt, amelyet felismert a drága mennyei világosság elvesztésében, és a bűnnek érzete, amely ránehezedett és a csalódás, amelyet akkor tapasztalt, amikor várakozása nem teljesült. A mennyen kívül uralkodni merőben különbözött attól a tisztelettől, amely a mennyben körülvette. Túl soknak tűnt fel előtte a menny összes kiváltságának elvesztése, hogy elviselhesse. Szerette volna visszanyerni őket.

Helyzetének e nagy megváltozása nem növelte Isten és bölcs, igazságos törvénye iránti tiszteletét. Amikor meggyőződött róla, hgoy nincs lehetőség arra, hogy visszajusson Isten kegyébe, rosszindulatát növekvő gyűlölettel és bosszúvággyal nyilvánította ki.Isten tudta, hogy ilyen elszánt lázadás nem marad tétlenül. Sátán eszközöket talál majd ki a mennyei angyalok bosszantására és megveti az Ő tekintélyét. Ha nem nyerhetne bemenetelt a menny kapuin, a bejáratnál várna, és kicsúfolná az angyalokat, viszályt szítana köztük, amikor ki- és bejárnak. Meg akarja semmisíteni Ádám és Éva boldogságát. Lázadásra ingerelné őket, tudva, hogy ezzel bánatot okoz a mennynek.

Követői felkeresték Sátánt, és ő ingerülten és kihívó tekintettel közölte velük tervét, hogy elragadja Istentől Ádámot és társát, Évát. Ha bármilyen módon engedetlenségre csábítaná őket, Isten engedményt tehetne. Ők is bocsánatot nyerhetnének, és akkor ő és a bukott angyalok osztozhatnának velük Isten kegyelmében. Mert ha Ádám és Éva egyszer is megszegnék Isten törvényét hozzájuk hasonlóan, őket is Isten haragja sújtaná. Törvényszegésükkel szintén lázadókká válnának. Így együtt birtokolhatnák az Édent velük, és otthonukká tehetnék. Ha pedig eljutnának a kert közepén álló életnek fájához, akkor talán erejük egyenlő lenne az el nem bukott, szent angyalokéval, és Isten maga sem tudná kiűzni őket.

Sátán tanácsot tartott a bukott angyalokkal. Nem mindnyájan jöttek el szívesen, hogy egyesüljenek a kockázatos és rettenetes célért. Elmondta, hogy egyikükre sem bízza tervének végrehajtását, ehhez az ő bölcsessége szükséges. Azt mondta, fontolják meg a dolgot addig, míg ő visszavonul, és megérleli tervét. Igyekezett hatást gyakorolni rájuk, hogy ez az utolsó és egyetlen reményük. Ha megbuknak, nincs többé remény, hogy visszanyerjék és uralják a mennyet vagy Isten művének valamely részét.

Sátán elvonult tehát, hogy megérlelje tervét, hogyan buktathatja el Ádámot és Évát. Félt attól, hogy célja kudarcot vall, sőt ha Ádámot és Évát sikerül is rábírnia Isten parancsai iránti engedetlenségre és törvényeinek megszegőivé válnak is, attól tartott, hogy abból számára semmi jó sem származik, helyzete nem javulna. Ez csak bűnét súlyosbítaná.Reszketett arra a gondolatra, hogy a szent párt is nyomorúságba és bűnbe taszítja, mint ahova ő maga került. Habozott és tétovázott. Angyalai már keresték, döntésére vártak. Közölték, hogy hajlandók véghez vinni tervét, hordozzák a felelősséget és vállalják a következményeket.

Sátán legyőzte a kételkedését és gyengeségét. Meggyőzte magát, hogy keresztülviszi tervét és erejétől telhetőleg mindent megtesz, hogy dacoljon Isten tekintélyével. Megismertette az angyalokkal terveit. Ha nyíltan közeledik Ádámhoz és Évához, és panaszkodna Isten Fia ellen, egy pillanatig sem hallgatnának rá, inkább felkészítené őket a védekezésre. Ha megfélemlítené őket erejével, mit sem érne el vele. Elhatározta, hogy ravaszsághoz és cselhez folyamodik, és így viszi véghez azt, amire a hatalom vagy erőszak nem lenne képes.

Isten összegyűjtötte az angyali sereget, hogy rendszabályokat foganatosítsanak a fenyegető gonoszság elhárítására. Elhatározták a mennyei tanácsban, hogy angyalok látogassák meg az Édent és figyelmeztetik Ádámot, hogy ellenség fenyegeti. Két angyal sietett ősszüleink meglátogatására. A szent pár szelíd ártatlansággal fogadta őket, hálásan megköszönték Teremtőjüknek, hogy ilyen túláradó bőkezűséggel bánik velük. Minden gyönyörűség és szépség az övék volt, örvendezhettek neki. Az Úr mindent bölcsen elrendezett, és amit minden más áldásnál többre becsültek, az Isten Fiának és a mennyei angyaloknak a társasága volt. Mert sok mondanivalójuk volt számukra minden látogatásnál új felfedezéseikről, a természet szépségeiről, amiket édeni otthonukban láttak. Sok kérdésük volt sok dolog felől, amelyeket csak homályosan fogtak fel.

Az angyalok kedvesen és szeretettel megadták nekik a kívánt felvilágosításokat. Elmondták Lucifer lázadásának és bukásának szomorú történetét is. Világosan tudtukra adták, hogy a jó és gonosz tudásnak fáját azért helyezték a kertbe, hogy záloga legyen Isten iránti engedelmességüknek és szeretetüknek. Elmondták, hogy az angyalok is csak az engedelmesség feltétele mellett tarthatták meg magasztos és boldog állapotukat, és hogy ők hasonló helyzetben vannak. Ha engedelmeskednek Isten törvényének, kimondhatatlanul boldogok lesznek; ha engedetlenek, elveszítik magasztos állapotukat, és a reménytelen kétségbeesésbe zuhannak.

Az angyalok elmondták Ádámnak és Évának, hogy Isten nem kényszeríti őket engedelmességre, hogy nem fosztotta meg őket attól, hogy döntsenek, szabadon engedelmeskednek-e vagy ha úgy akarják, engedetlenek legyenek. Isten csak egy tilalmat állított eléjük. Ha ellenszegülnek Isten akaratának, bizonnyal meghalnak. Elmondták Ádámnak és Évának, hogy a legmagasabb rangú angyal, aki a rangsorban legközelebb állt Krisztushoz, megtagadta az Isten törvénye iránti engedelmességet. Elmondták, hogy az a lázadás háborút okozott a mennyben, a lázadókat kiűzték onnan, és minden angyalnak távoznia kellett, aki Sátánnal egyesülve kétségbe vonta a nagy Jehova tekintélyét, és hogy ez az elbukott ellenség mindazoknak ellensége, akik Istennek és Fiának érdekeit szolgálják.

Elmondták, hogy Sátán ártani akar nekik, azért vigyázniuk kell, mert kapcsolatba kerülhetnek vele, de nem árthat nekik, ha engedelmeskednek Isten parancsainak. Ha szükséges, minden angyal a segítségükre siet, hogy ne árthasson nekik. De ha engedetlenek lesznek Isten parancsolatai iránt, akkor Sátán hatalmat nyer, hogy mindig bosszantsa, zavarja és bántsa őket. Ha állhatatosan szembeszegülnek Sátán első alattomos sugalmazásának, akkor ugyanolyan biztonságot nyernek, mint a mennyei angyalok. De ha engednek a kísértőnek, akkor Isten nem kíméli őket. El kell szenvedniük törvényszegésük büntetését, mert Isten törvénye olyan szent, mint Őmaga, azért feltétlen engedelmességet követel mindenkitől a mennyben és a földön.

Az angyalok figyelmeztették Évát, hogy foglalatosságában ne távolodjék el Ádámtól, mert kapcsolatba kerülhet az ellenséggel. Egymástól elkülönülve nagyobb veszélyben lennének, mintha mindketten együtt vannak. Az angyalok meghagyták nekik, hogy szigorúan kövessék Isten utasítását a tudás fáját illetően, mert tökéletes engedelmesség esetén biztonságban vannak, az elbukott ellenségnek nincs hatalma rajtuk. Isten nem engedi meg Sátánnak, hogy a szent párt megkísértse. Csak a jó és gonosz tudásának fájánál közeledhet hozzájuk.

Ádám és Éva biztosította az angyalokat, hogy sohasem fogja megszegni Isten kifejezett parancsát, mert legnagyobb élvezetük az ő akaratának teljesítése. Az angyalok harmonikus zene szent dallamában egyesültek Ádámmal és Évával. Midőn énekeik felcsendültek az áldott Édenből, Sátán hallotta az Atya és Fiú örömteljes imádásának hangját. Irigysége, gyűlölete és rosszindulata növekedett, és kifejezte azt az óhaját követői előtt, hogy Ádámot és Évát engedetlenségre csábítja, és azonnal rájuk zúdítja haragját, hogy dicséneküket a Teremtőjük iránti gyűlölet és átok énekévé változtassa.

Sátán kígyó alakját öltve magára ment az Édenbe. A kígyó gyönyörű szárnyas lény volt, és mialatt a levegőben repült, megjelenése ragyogó volt, fényes angyalhoz hasonlított. Nem járt a földön, hanem helyről helyre repült a levegőben, és az emberhez hasonlóan gyümölcsöt evett. Sátán a kígyó bőrébe bújt, letelepedett a tudás fájára, és lassan enni kezdte annak gyümölcsét.

Éva először öntudatlanul távolodott el férjétől munkája közben. Amikor észrevette, hogy messzire ment, érezte, hogy veszély származhat belőle, azonban újra biztonságban érezte magát, ha nem is marad közvetlenül férje mellett. Elég bölcs és erős ahhoz, hogy felismerje a gonosz közeledését és szembeszálljon vele. Az angyalok figyelmeztették erre, hogy ne tegye. Éva kíváncsisággal vegyes csodálkozással meredt a tiltott fa gyümölcsére. Látta, hogy nagyon gyönyörű, és azon elmélkedett, hogy Isten miért tiltotta meg olyan határozottan a gyümölcs evését, sőt még érintését is. Most érkezett el az alkalom Sátán számára. Megszólította őt, mintha képes volna kitalálni gondolatait: „Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” (I. Móz. 3:1) Lágy és kellemes hangon szólította meg a csodálkozó Évát, aki megdöbbenve hallgatta, hogy a kígyó beszél. A kígyó magasztalta Éva szépségét, ami nem volt kellemetlen számára. Éva azonban elcsodálkozott, mert tudta, hogy Isten nem ruházta fel a kígyót a beszéd adományával.

Éva kíváncsisága felébredt. Ahelyett, hogy elmenekült volna erről a helyről, figyelmesen hallgatta a kígyó beszédét. Nem jutott eszébe, hogy az elbukott ellenség használja fel a kígyót közvetítőnek, médiumnak. Sátán beszélt, nem a kígyó. Évát félrevezette hízelgésével és elhitette. Ha egy parancsoló egyéniséggel találkozott volna, akinek alakja hasonlított volna az angyalokéhoz, akkor résen lett volna. Az idegen hang hallatára férjéhez kellett volna szaladnia, hogy megtudakolja tőle, miért szólította meg őt valaki. Éva azonban vitába szállt a kígyóval. Válaszolt kérdésére: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, amely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.” (I. Móz. 3: 2–3) A kígyó így felelt: „Bizony nem haltok me; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.” (I. Móz. 3:4–5)

Sátán azt mondta, hogy ha esznek a tiltott fa gyümölcséből egy új és nemesebb ismeret birtokába jutnak, amivel eddig nem rendelkeztek. Ez volt az ő különös cselekedete, amellyel bukása óta arra bírta az embereket, hogy fürkésszék ki a Mindenható titkait, és ne legyenek megelégedve azzal, amit Isten kinyilatkoztatott, és ne engedelmeskedjenek annak, amit Ő megparancsolt. Isten parancsai iránti engedetlenségre akarta bírni őket, és elhitetni velük, hgoy a teljes ismeret csodálatos területére léptek. Ez azonban puszta feltevés és nyomorult csalás volt. Nem törekszenek annak megértésére, amit Isten kinyilatkoztatott, és megvetik kifejezett parancsait. Istentől függetlenül igyekeznek a bölcsesség elnyerésére, és igyekeznek megérteni azt, amit Isten úgy látott jónak, hogy visszatartson a halandóktól. Kérkednek előrehaladott eszméikkel és elbűvöli őket saját hiábavaló bölcselkedésük, azonban éjszakai sötétségben tapogatóznak az igazi ismerettel kapcsolatban. Mindenkor tanulnak, de az igazság ismeretére sohasem jutnak el.

Isten nem akarta, hogy e bűntelen pár a gonosznak bármiféle ismeretével is bírjon. Bőven megajándékozta őket a jóval, de visszatartotta tőlük a gonoszt. Éva bölcsnek gondolta a kígyó szavait és elfogadta szabadelvűségét: „Bizony nem haltok meg, hanem tudja Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint Isten, jónak és gonosznak tudói.” (I. Móz. 3: 4–5) Így hazuggá tette Istent. Merészen azt állította, hogy Isten megcsalta őket, nehogy az övével egyenlő ismeretre tegyenek szert. Isten így szólt: „Ha esztek, bizony meghaltok.” A kígyó azonban ezt mondta: „Ha esztek, bizony nem haltok meg.”

A kísértő azzal áltatta Évát, hogy ha eszik a gyümölcsből új és magasabbrendű tudást nyer, ami egyenlővé teszi Istennel. Felhívta Éva figyelmét önmagára. Lám, ő szabadon eszik a fáról és nemcsak hogy teljesen ártalmatlannak tartotta gyümölcsét, hanem pompásnak és üdítőnek is. Mondta Évának, hogy a tiltott gyümölcs csodálatos tulajdonságai adtak neki bölcsességet és erőt, amelynek megízlelését is megtiltotta Isten, mert ismeri eme csodálatos tulajdonságokat. Azt mondta, Isten nem váltja be szavát. Tilalma csak megfélemlítés, hogy a jótól távol tartsa őket. Azt mondta, nem halhatnak meg. Vajon nem ettek-e az élet fájáról, amely a halhatatlanság fája? Azt mondta, Isten megcsalta őket, hogy megfossza mindkettőjüket a szerencse és boldogság magasztos állapotától. Ekkor leszakította a gyümölcsöt, átnyújtotta Évának és ő kezébe vette. A kísértő most így szólt: „Ímé, tilos volt érintenetek, hogy meg ne haljatok.” Azt mondta Évának, hogy nem éri több rossz és halál sem a gyümölcs evése által, sem a fa megérintése által. Éva felbátorodott, mivel nem érezte Isten rosszallását. Azt gondolta, hogy a kísértő szavai bölcsek és helyesek. Evett a gyümölcsből, íze pompásnak tűnt fel neki, és azt képzelte, hogy érzi csodálatos hatását.

Éva ekkor szakított a gyümölcsből és evett belőle. Azt képzelte, hogy érzi egy új és magasabbrendű lét életadó erejét, amely a tiltott gyümölcs felüdítő hatásának eredménye. Éva egy idegen és természetellenes izgalom hatása alatt állt, amikor megkereste férjét, kezében a tiltott gyümölccsel. Elmondta Ádámnak a kígyóval való bölcs beszélgetését, és azonnal a tudás fájához akarta vezetni őt. Elmondta férjének, hogy evett a gyümölcsből, és ahelyett, hogy a halálnak legkisebb érzetével bírna, egy kellemes, üdítő hatást érez. Éva mihelyt engedetlen lett, egy hatalmas eszközzé vált férje elbuktatására.

Ádám elszomorodott, megijedt és megdöbbent. Lelkében nagy küzdelem ment végbe. Megmondta Évának, hogy egészen biztos benne, hogy az ellenség volt az, akire figyelmeztették őket, és ha az volt, Évának meg kell halnia. Éva biztosította őt, hogy nem érez semmi rossz hatást, inkább nagyon kellemes érzése van, azért kérte Ádámot, hogy ő is egyen.

Ádám tudta, hogy Éva megszegte az egyetlen tilalmat, amelyet Isten eléjük állított, mint hűségük és szeretetük próbáját. Éva úgy okoskodott, hogy a kígyó azt mondta, bizonnyal nem halnak meg, és szavainak igaznak kell lennie, mivel nem érzi Isten rosszallását, hanem egy kellemes hatást, amelyet elképzelése szerint az angyalok éreznek.

Ádám bánkódott, hogy Éva eltávozott oldala mellől, de tettét már elkövette. Meg kellett válnia attól, akinek társaságát annyira megszerette. Hogyan viselhetné el ezt? Nagyon szerette Évát, így végső elkeseredésében elhatározta, hogy osztozik sorsában. Úgy érvelt, hogy Éva az ő énjének egy része, azért ha neki meg kell halnia, akkor ő is meg akar halni vele, mert nem tudja elviselni a tőle való elválás gondolatát. Hiányzott az irgalmas és jóságos Teremtőjében való hite. Nem gondolt arra, hogy Isten, aki a föld porából formálta őt élő, szép alakká és Évát élettársává teremtette, képes lenne pótolni helyét. A bölcs kígyó szavai ne lennének igazak? Éva ugyanolyan gyönyörűnek, szépnek és ártatlannak tűnt fel előtte, mint engedetlen cselekedete előtt. Nagyobb és magasztosabb szeretettel közeledett feléje, mint engedetlensége előtt a gyümölcs hatásának következményeként. Ádám nem látta meg a halál jelét. Éva a gyümölcs boldogító hatásáról s iránta érzett égő szerelméről beszélt. Elhatározta, hogy szembenéz a következményekkel. Megragadta a gyümölcsöt, gyorsan megette, és akárcsak Éva, ő sem érezte azonnali rossz hatását.

Isten kioktatta ősszüleinket a tudás fájával kapcsolatban, és elmondta nekik Sátán bukását, és azt, milyen veszély fenyegeti őket, ha hallgatnak sugalmazásaira. Nem fosztotta meg őket attól, hogy szabadon választhassanak, egyenek-e a tiltott gyümölcsből vagy sem. Szabad erkölcsi lényeknek teremtette őket, akik vagy hisznek az ő szavának, engedelmeskednek parancsolatainak és élnek, vagy a kísértőnek hisznek, engedetlenek lesznek és elvesznek. Mindketten ettek a jó és gonosz tudásának fájáról, és a nagy tudás, amit elnyertek, a bűn megismerésére és a bűnösség érzete lett. Az őket körülvevő fény nemsokára eltűnt. Bűneik érzetében és isteni fénypalástjuk elvesztésének tudatában megborzongtak és igyekeztek betakarni mezítelenségüket.

Ősszüleink hittek a kígyó szavának, aki nem adta semmi jelét irántuk való szeretetének. Semmit sem tett boldogságukért és jólétükért, míg Isten mindent megadott nekik, ami jó volt eledelül és kellemes látványt jelentett számukra. Bárhová tévedt tekintetük, mindenütt bőséget és szépséget láttak. Évát mégis félrevezette a kígyó, azt hitte, valamit eltitkoltak tőlük, ami olyan bölccsé tenné őket, mint Isten. Ahelyett, hogy hittek és bíztak volna Istenben, kétségbe vonták jóságát, és Sátán szavainak hittek.

Ádám először azt képzelte bukása után, hogy egy új, magasabb rendű lét feltámadását érzi. De nemsokára megrettent törvényszegésének gondolatától. A levegő, amely eddig enyhe és egyenletes hőmérsékletű volt, úgy tűnt fel, mintha megborzongatta volna őket. A szent pár érezte bűnét. Érezték a jövő rettenetességét, hiányosságukat, lelkük mezítelenségét. Az édes szeretet, béke és az áldott megelégedés boldogsága eltűnt belőlük, és helyébe olyan hiányérzetük támadt, amit azelőtt nem tapasztaltak sohasem. figyelmük először ekkor fordult külsejükre. Bűnbeesésük előtt nem voltak felöltözve, hanem fény burkolta be őket, mint a mennyei angyalokat. Ez a fény azonban, amely eddig körülvette őket, eltávozott. Hogy mezítelenségük érzetétől megszabaduljanak, leplet kerestek, mert hogyan is kerülhetnének Isten és az angyalok elé ruhátlanul?

Bűnük most valódi fényében állt előttük. Isten kifejezett parancsának megszegése megvilágosodott előttük. Ádám korholta Éva balgaságát, amiért eltávolodott tőle, és hagyta, hogy a kígyó megcsalja. Mindketten azzal áltatták magukat, hogy Isten – aki mindent megadott nekik, hogy boldoggá tegye őket – megbocsátja engedetlenségüket irántuk való nagy szeretetéért, és így büntetésük nem lesz olyan rettenetes.

Sátán ujjongott sikerén. Megkísértette az asszonyt, hogy bizalmatlan legyen Isten iránt, kétségbe vonja bölcsességét és behatoljon mindentudó, bölcs terveibe. Éva által legyőzte Ádámot is, mert Éva iránti szeretetében engedetlenné vált Isten parancsolatai iránt, és így elbukott vele együtt. 

Az ember bukásának híre elterjedt a mennyben. Minden hárfa elnémult. Az angyalok szomorúan tették le fejükről koronájukat. Az egész menny nagy izgalomban volt. Az angyalok bánkódtak az ember hálátlanságán, hogy Isten gazdag bőkezűségét így viszonozták. Tanácsot tartottak, mit tegyenek a bűnös párral. Attól féltek, hogy kinyújtják kezüket, és esznek az élet fájáról, és akkor megörökítik a bűn életét.

Az Úr meglátogatta Ádámot és Évát, és tudtukra adta engedetlenségük következményeit. Midőn hallották Isten méltóságteljes közeledését, igyekeztek elrejtőzni tekintete elől, akiben gyönyörűségüket találták ártatlanságuk és szentségük idején. „Szólította ugyanis az Úr Isten az embert és mondta neki: Hol vagy?” Ádám így szólt: „Szavadat hallottam a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtőztem.” Isten így kérdezte: „Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, amelytől tiltottalak, hogy arról ne egyél? (I. Móz. 3:11) Az Úr ezt nem azért kérdezte, mintha nem tudta volna, hanem a bűnös pár meggyőzése végett. Hogyan lett szégyenlőssé és félőssé? Ádám nem azért ismerte el törvényszegését, mintha megbánta volna engedetlenségét, hanem hogy szemrehányást tegyen Istennek: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nékem arról a fáról, úgy ettem.” (I. Móz. 3:12) Ekkor az asszonyhoz szólt: „Mit cselekedtél?” Éva így válaszolt: „A kígyó ámított el engem, úgy ettem.” (I. Móz. 3:13)

Ekkor az Úr így szólt a kígyóhoz: „Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.” (I. Móz: 3:14) Amiképpen kezdetben a kígyót felmagasztalták minden mezei vad fölé, most fokozzák le minden állat alá, mivel közvetítő eszköz volt, amely által Sátán cselekedett. Ádámhoz így szólt az Úr: „Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Tövist és bogáncskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét. Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszel.” (I. Móz. 3:17– 19) 

Isten megátkozta a földet bűneik miatt, mivel ettek a tudás fájáról és kijelentette: Fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.” (I. Móz. 3: ) Kiosztotta nekik a jót, és visszatartotta tőlük a gonoszt. Most pedig kijelenti, hogy egyenek belőle, ismerkedjenek a rosszal életük minden napján.

Az emberi fajnak ezen időtől fogva szenvednie kellett Sátán kísértéseitől. Ádám osztályrésze az állandó fáradságos munka és aggodalom lett, a boldogító és vidám munka helyett, amelynek eddig örvendett. Csalódást, bánatot és fájdalmat kell azóta elszenvedniük és végül el kell múlniuk. Porból lettek és újból porrá kell válniuk.

Közölték velük, hogy elvesztik édeni otthonukat, mivel engedtek Sátán csalásának és elhitték szavait, hogy Isten hazudik. Törvényszegésük által ajtót nyitottak Sátánnak, hogy még könnyebben hozzájuk férhessen, azért nem volt számukra biztonságos az Éden kertjében maradás, hogy bűnös állapotukban az élet fájához ne jussanak és meg ne örökítsék a bűnt. Könyörögtek, hogy ott maradhassanak, habár eljátszották minden jogukat az Édenhez. Megígérték, hogy a jövőben feltétlen engedelmességet tanúsítanak Isten iránt. Azonban közölték velük, hogy ártatlanságuk elvesztése folytán bűnbe esve nem erőt nyertek, hanem nagy erőtlenséget. Nem őrizték meg feddhetetlenségüket, amíg szent, boldog ártatlanságban éltek, azért még kevesebb erejük lesz, hogy igazak és hűségesek maradjanak tudatos bűneik állapotában. Ekkor a legrettenetesebb fájdalom és lelkiismeretfurdalás kínozta őket. Most felismerték, hogy a bűn büntetése a halál.

Az angyalok megbízatást kaptak, hogy azonnal őrizzék az élet fájához vezető utat. Sátán kieszelt terve az volt, hogy Ádám és Éva engedetlenekké váljanak Isten iránt, magukra vonják Istennek haragját, azután egyenek az életnek fájáról, hogy megörökíthessék a bűn életét. Azonban Isten szent angyalokat küldött, hogy elzárják az élet fájához vezető utat. Ezen angyalok körül fénysugarak ragyogtak minden oldalról, amelyek villogó lángpallosnak látszottak.

Nos itt van még a harmadik bűn , a kinyilatkoztatott igazságnak gyakorlati elgondolása , amelynél fogva elkárhozik az az ember, aki a halálos bűn állapotában hal meg .

Ádám és Éva alázattal és kimondhatatlan szomorúsággal hagyta el a gyönyörű Édenkertet, ahol olyan boldogok voltak addig, amíg nem lettek engedetlenek Isten parancsa iránt. A légkör megváltozott. Többé nem volt változatlan, mint törvényszegésük előtt. Isten bőrruhákba öltöztette fel őket a hideg és a hőség ellen, amelynek ki voltak téve.

Szomorúság töltötte be a mennyet, amidőn megtudták, hogy az ember elbukott, és hogy a világ, amelyet Isten teremtett, megtelt nyomorúságra, betegségre és halálra ítélt halandókkal, és nem volt mód a menekülésre a bűnös számára. Ádám egész családjának meg kellett halnia.

Láttam a drága Jézust, akinek arcán a részvét és szomorúság tükröződött. Nemsokára láttam, amint közeledett az Atyát körülvevő rendkívüli fényesség felé. Kísérő angyalom így szólt: „Meghitt beszélgetést folytat az Atyával.” Az angyalok látható szorongással várakoztak, amíg Jézus az Atyával tárgyalt. Az Atyát körülvevő fényes dicsőség háromszor zárta magába. Harmadszorra kijött az Atyától, és személye láthatóvá vált. Arckifejezése szelíd volt, minden zavartságtól és kételytől mentes, jóakarattól és gyönyörűségtől ragyogott, amit szavakkal nem lehet kifejezni.

Ekkor Jézus tudatta az angyali sereggel, hogy megnyitotta a menekülés útját az ember előtt. Elmondta nekik, hogy könyörgött Atyjának, és felajánlotta életét váltságul, hogy magára vegye a halálos ítéletet, hogy az ember bocsánatot nyerjen bűnére, hogy vérének érdeme és Isten törvénye iránti engedelmesség által elnyerhessék Isten kegyét, és visszajuthassanak a szép Édenbe, és ehessenek az élet fájának gyümölcséből.

Az angyalok eleinte nem tudtak örülni, mert parancsnokuk semmit sem rejtett el előlük, hanem feltárta előttük a megváltás tervét. Elmondta nekik, hogy Ő Isten haragja és a bűnös ember közé fog állni, és elszenvedi az igazságtalanságot és a szidalmat, de csak kevesen fogadják majd el Őt Isten Fiának. Majdnem mindnyájan megvetik és gyűlölik majd Őt. Elhagyja minden mennyei dicsőségét és emberként fog megjelenni a földön, és mint ember is megalázza majd magát. Saját tapasztalataiból ismeri meg a különféle kísértéseket, amelyeknek ki van téve, hogy megtudja, hogyan segítse azokat, akik kísértésbe kerülnek. Végül pedig, amikor elvégzi küldetését, az emberek kezére adják, és minden kegyetlenséget és szenvedést eltűr, amit Sátán és gonosz angyalai sugallatára a gonosz emberek okozhatnak neki. Elmondta, hogy a legkegyetlenebb halállal fog meghalni, az ég és föld között függve, gonosztevő bűnösként, hogy a halálküzdelem rettenetes óráit fogja majd átélni, amit az angyalok sem tudnak majd végignézni, azért elrejtik arcukat a látvány elől. Nemcsak testi szenvedést, hanem lelki gyötrelmet is eltűr majd, amelyhez testi szenvedését hasonlítani sem lehet. Az egész világ bűneinek terhe rá nehezedik. Elmondta nekik, hogy meg fog halni, de harmadnapon feltámad, és felmegy az Atyához, hogy közbejárjon a makacs, bűnös emberért.

az angyalok térdre borultak Jézus előtt, és felajánlották életüket. Jézus azonban elmondta nekik, hogy az Ő halála sokakat megment, de egy angyal halála nem tudná lefizetni az adósságot. Egyedül az Ő életét fogadja el az Atya váltságul az emberért. Jézus elmondta nekik azt is, hogy majd ők is segítenek, és különböző időben erősíteni fogják Őt, mert felveszi az ember elbukott természetét, és így ereje nem lesz egyenlő az angyalokéval. Elmondta, hogy tanúi lesznek megaláztatásának és nagy szenvedéseinek és az emberek iránta való gyűlöletének. A legmélyebb megindultság vesz majd erőt rajtuk és az iránta való szeretetből meg akarják majd menteni és szabadítani gyilkosaitól, de nem szabad közbelépniük, hogy megakadályozzanak bármit is, amit látnak és hogy részt kell venniük feltámadásában is. Elmondta, hogy a megváltás tervét átgondolták, és Atyja elfogadta a tervet.

Jézus szent szomorúsággal vigasztalta és bátorította az angyalokat, és közölte velük, hogy megváltottai majd vele lesznek, hogy halála által sokakat megvált és megsemmisíti azt, akinek hatalma van a halálon, az ördögöt. Atyja pedig majd neki adja királyságát és a királyságok nagyságát az egész ég alatt, amit Ő örökkön örökké bírni fog. Sátán és a bűnösök megsemmisülnek, hogy többé sohase zavarják a mennyet vagy a megtisztított új földet. Jézus felkérte a mennyei sereget, hogy fogadják el azt a tervet, amit Atyja is elfogadott, és örvendjenek annak, hogy halála által az embert újra felmagasztalják, hogy kegyelmet nyerjen Istennél és örvendezzen a mennynek.

Az angyal így szólt: „Gondoljátok, hogy az Atya küzdelem nélkül áldozta oda egyszülött szerelmes Fiát? Nem, nem!” A menny Istene is küzdött önmagában, hogy hagyja-e elveszni a bűnös embert vagy adja-e oda szerelmes Fiát, hogy meghaljon érte. Az angyalokat annyira érdekelte az ember megváltása, hogy akadtak közöttük olyanok, akik átengedték volna dicsőségüket, és odaadták volna életüket az elveszett emberért, de kísérő angyalom így szólt: „Mindaz semmit sem ért volna!” A törvényszegés olyan nagy volt, hgoy egy angyal életével nem lehetett volna letörleszteni az adósságot. Semmi más, csak az Ő Fiának élete és közbenjárása törlesztheti a tartozást, és mentheti meg az embert reménytelen szomorúságából és nyomorából.

Isten azonban kijelölte az angyalok feladatát is, hogy felszálljanak és leszálljanak a dicsőségből, és erősítő balzsammal enyhítsék Isten Fiának szenvedéseit, és szolgáljanak Neki. Munkájuk még az is lesz, hogy őrizzék és megvédjék a kegyelem elfogadóit a gonosz angyaloktól és a sötétségtől, amellyel Sátán állandóan körülveszi őket. Láttam, hogy lehetetlen volt, hogy Isten átalakítsa vagy megváltoztassa törvényét az elveszett ember érdekében, azért elszenvedte, hogy szerelmes Fia haljon meg az ember törvényszegéséért.

Sátán ujjongott angyalaival együtt, hogy az ember bukását okozva Isten Fiát is le tudja dönteni magas trónjáról. Elmondta angyalainak, ha Jézus felveszi az elbukott ember természetét, legyőzi Őt, és megakadályozza a megváltás tervének keresztülvitelét.

Isten angyalai megbízást kaptak, hogy látogassák meg az elbukott párt, és közöljék velük, hogy habár nem tarthatják meg szent állapotukat, édeni otthonukat – mivel megszegték Isten törvényét – mégis esetük nem egészen reménytelen. Közölték velük, hogy Isten Fia, aki társalgott velük az Édenben, könyörületre indult rajtuk, amikor látta reménytelen állapotukat és önként elvállalta a rájuk váró büntetést, hogy meghaljon értük, hogy az ember éljen a Krisztus engesztelő áldozatába vetett hit által, amelynek elvégzését felajánlotta értük. Krisztus által megnyílt a reménység ajtaja, hogy az ember bűne ellenére sem marad teljesen Sátán uralma alatt. Az Isten Fiának érdemeiben való hit annyira felemelné az embert, hogy ellen tudna állni Sátán csalásainak. Próbaidőt fog kapni, amelyben a megtérés élete és Isten fiának engesztelő áldozatában való hit által megváltást nyer az Atya törvényének áthágásából. Egy olyan állapotba emelkedik fel, ahol a törvény megtartására irányuló törekvései elfogadhatókká válnak.

Az angyalok elmondták nekik azt a szomorúságot, amit éreztek a mennyben, amikor közölték, hogy ők áthágták Isten törvényét, amely azonban lehetővé tette Krisztus számára, hogy meghozza saját drága életének nagy áldozatát.

Amikor Ádám és Éva felismerte Isten törvényének magasztosságát, szentségét és törvényszegésüket, amely olyan drága áldozatot tett szükségessé, hogy őket és utódaikat megmentse a végső romlástól, könyörögtek, hogy ők haljanak meg inkább, mint hogy Istennek szeretett Fia hozzon ilyen nagy áldozatot. Ádám gyötrelme növekedett. Látta, hogy bűne olyan nagy, hogy félelmetes következményekkel jár. Vajon a menny szeretett Parancsnokának – akivel együtt jártak és beszéltek szent ártatlanságukban, akit az angyalok tiszteltek és imádtak – le kell jönnie felmagasztalt tisztségéből, hogy meghaljon törvényszegésükért?

Ádámmal közölték, hogy egy angyal halála nem elegendő tartozásáért. Jehova törvénye az Ő kormányzásának alapja a mennyen és földön olyan szent volt, mint Isten maga, azért Isten nem fogadhatta el az angyal életét áldozatul érte. Törvénye fontosabb számára a trónja körüli angyaloknál. Az atya nem változtathatja meg vagy törölheti el a törvény egy rendelkezését sem, hogy megfeleljen az elbukott ember állapotának. De Isten Fia, aki egy volt az Atyával, aki teremtette az embert, teljesen kiengesztelheti Isten előtt az embert azáltal, hogy áldozatúl adja életét, és viseli az Atya haragját. Az angyalok közölték Ádámmal, hogy mivel törvényszegése halált és nyomorúságot hozott, az életet és halhatatlanságot egyedül csak Krisztus áldozata hozhatja világosságra.

Ádámmal megértették mi a bűn: a törvény áthágása. Megmutatták neki, hogy a testi, szellemi és lelki elfajulás ránehezedik az emberiségre a törvényszegés által, míg végül az emberi nyomor minden fajtájával megtelik.

Az ember életét saját bűnös életmódja rövidíti meg, Isten igazságos törvényének megszegése folytán. Az emberfajt végül annyira lebecsülték, hogy alacsonyabb rendűek s majdnem értelmetlennek tűnt fel. Általában nem tudták értékelni a Kálvária titkát, a kiengesztelés nagy és magasztos tényét és a megváltás tervét, mivel testies gondolkodásuknak hódoltak. Mégis az emberiség erőtlensége, elgyengült testi, szellemi és lelki erői ellenére Krisztus céljához hűen – amiért elhagyta a mennyet – továbbra is érdeklődik a gyenge, lebecsült, elfajult emberiség iránt. Meghívja őket, hogy rejtsék el gyengeségeiket és nagy hiányosságaikat, fogyatkozásaikat Őbenne, aki betölti minden szükségüket, ha hozzá jönnek .