Aktualizálás - summa summarum IV.

Az evangéliumot olvasva , önkéntelenül adódik a kérdés : mi az élet értelme ? ; és adódik a válasz is : Krisztusnak tetsző életet élni , üdvözülni , a menyországba jutni , Krisztus követése és minden hiábavaló evilági igyekezetnek megvetése .

Aki engem követ, nem jár sötétségben – mondja az Úr.

Krisztus szava ez; arra int, hogy az ő életét és erkölcsét kövessük, ha igazán akarunk világosságban járni, és minden szívbeli vakságtól megszabadulni.

Legyen azért legkedvesebb foglalkozásunk a Jézus Krisztus életéről való elmélkedés.

Loyolai Szent Ignác a teremtés tényéből indul ki és megállapítja az ember és a többi teremtmény célját. Megadja a teremtmények használatára vonatkozó szabályt és ennek biztosítására szükségesnek tartja a teremtményekkel szemben a közömbös lelki állapotot, hogy így képesek legyünk mindig azt, ami jobban célunkhoz vezet, választani. Evvel a lelkigyakorlatok befejeződének, ha egy másik tény nem léteznék az ember történetében, ti. a bűn ténye. 

A fontos nem a tanítás hirdetése, hanem a sors átalakítása .

Sokszor azt látjuk, hogy sokan – gyakran hallják bár az evangéliumot –, nemigen lelkesednek fel, mert nincs bennük Krisztus lelke.   Márpedig annak, aki teljesen, érteni akarja Krisztus szavát, annak azon kell lennie, hogy egész élete folyását az övéhez igazítsa.

Hívságok hívsága és minden hiábavalóság, csak úgy ér valamit, hogy Istent szeressük s egyedül neki szolgáljunk.

Ez a bölcsesség summája: evilágot megvetve minden igyekezetünket a mennyek országára irányítani.

 Eme kinyilatkoztatott tények és igazságok gyakorlati alkalmazása abban áll, hogy nagyfokú pirulást, szégyenkezést és megalázódást iparkodunk magunkban felkelteni bűneink miatt, amelyeket az Isten így büntet, látván azt, hogy ezt velünk még nem tette meg. A hatás mélyítésére szolgál a saját bűneinkről szóló elmélkedés, amely úgy tüntet fel bennünket, mint az emberiség fekélyét és az isteni irgalom csodáját. A bűnökről szóló elmélkedések a pokolról való elmélkedéssel végződnek, mert épp ez mutatja meg leghatásosabban, hogyan ítél az Isten a bűn felett. Evvel befejeződik az első hét és a voltaképpeni lelkigyakorlat. A többi hét az első hét gyümölcsét: a lélek megmentésére irányuló kötelességérzetet és a rendetlen hajlamaink kiirtását segíti elő és biztosítja, azaz erősít a jóban és előbbre visz, szinte megacéloz benne. 

A sorrendet ezúttal tehát a következőképpen kell felállítani: az első a szó, a második a gondolat, a harmadik tett. A szót, hogy tett legyen, be kell váltani (válság, átváltás). Itt van a nehézség.

Ha valaki gondolatait elszánt elhatározással rendszeresen beváltja, adósságától egy idő múlva meg fog szabadulni.

Minthogy tehát az ember gyakorlati célja a földön a lélek megmentése, az üdvösség legnagyobb veszedelme pedig a rendetlen hajlamokból, az önszeretetből származó bűn, azért keresnünk kell az Istennek velünk rendelkező akaratát, hogy azt felismerve és kivetkőzve a rendetlen önszeretetből, feltétlenül kövessük .

Hiábavaló dolog tehát veszendő gazdagságot keresni, és reményünket abba vetni.

Hasonlóképpen hiábavalóság mindenáron elismerést keresni, magas polcokra kívánkozni.

Hiábavaló dolog a test kívánságait követni, arra vágyakozni, amiért később keményen lakolni kell.

Hiábavaló igyekezet hosszú életet óhajtani és az igaz életre kevés gondot viselni.

Hiábavalóság csak a földi élettel törődni s az eljövendőről előre nem gondoskodni.

Hiábavaló azt szeretni, ami egy-kettőre elmúlik, és oda nem igyekezni, ahol örökké való öröm vár ránk.

Jusson eszedbe gyakran a közmondás: Nem elégszik meg a szem látással, a fül sem telik be hallással.

Azon légy hát, hogy szívedet elvond a látható dolgok szeretetétől, és a nem-láthatókhoz fordulj.

Mert akik érzéki természetük törvényét követik, beszennyezik lelkiismeretüket, és Isten kegyelméből kiesnek.

Aki jól ismeri magát, belátja: nincs mivel büszkélkednie, s nem leli kedvét az emberek dicséretében. Ha a világnak minden titkát ismerném is, de nem élnék szeretetben, mi hasznomra volna Isten előtt, aki tetteim szerint fog megítélni?

Átnem gondolt életet nem érdemes élni - Socrates

A filozófusok közbülső állapotban vannak : egyrészt a tudatlanok és közönyösök , másrészt a tökéletes tudás birtokában lévő istenek között - Platón

A fentiek jeles ókori gondolkodók , filozófusok voltak . A filozófiai tevékenység médiuma a nyelv, célja pedig jelentésadás a még fel nem fogottnak, a közölhetővé tétele az addig ki nem mondhatónak. 

Sok minden van, aminek tudása kevés vagy éppen semmi lelki hasznot nem jelent.

Hamvas megfigyelése szerint az emberek belső, gondolati élete és a megélt élete között többnyire hatalmas hasadék tátong, a gondolataikból (ismeretek, tudás, felismerés) nem vonnak le konzekvenciákat, vagy ha mégis, azt nem igyekeznek a életvitelükben érvényre juttatni. A konzekvenciák átvitele az életvitelre jelenti a realizálást. Transzparens egzisztencia és realizálás hiányában nincs életrend, és a megélt élet kaotikus (démonizált, rögeszme- vagy álomszerű).

A transzparens egzisztencia Hamvas sajátos kifejezése arra, amikor az emberi létezés áttetszővé válik, vagyis egyszerűvé, nyitottá és megszólíthatóvá. A transzparens egzisztencia lehet képes arra, hogy sorsával (sorsképletével) szembenézzen, és teljes és normális életet éljen.

Hamvas Béla számára , ... a mindennapi praxis része volt , ima és jóga-gyakorlat , az éberség megőrzésének számára legalkalmasabb eszköze.

Loyolai Szent Ignác a különböző elmélkedési módok gyakorlatain kívül erősen imádkoztatja a lelkigyakorlatozót, végeztet vele lelkiismeretvizsgálatot, hogy megtisztuljon, és gyónásai jobbak legyenek, rávezeti az önismeretre, a rendetlen hajlamainak a felkutatására és beismerésére és azoknak rendszeres kiirtására a részletes lelkiismeretvizsgálat módszerével.

Hiába a sok szó: nem tölti be a lelket, az igaz élet viszont békességet szerez a szívnek, a tiszta lelkiismeret megnöveli az Istenbe vetett bizalmat.

Az ima olyan vallásos cselekedet, amely szóbeli vagy elmebeli kommunikáció útján a transzcendenssel való kommunikáció , ebben az értelemben a kapcsolattartás bármely formáját jelentheti .

Aki úgy tisztul meg minden bűntől és salaktól, amint azt Szent Ignác lelkigyakorlatos könyve sürgeti; aki oly közel jut Jézus gondolat- és érzületvilágához, mint azt e könyv elénk tárja; aki annyira nézi, figyeli, hallgatja, szemléli Jézust, szinte újra átéli Jézus életét, mint azt e könyv előírja; és aki a természet és kegyelem rendjéről olyan világnézetet tud magában kialakítani és – hogy úgy mondjam – életével érvényre juttatni, mint azt a szeretet elnyerésére irányuló szemlélődése vázolja: az, ha nincs is a misztika magaslatain, mégis ott áll már annak a küszöbén, és semmi másra nincs szüksége, mint csak Isten kegyelmére, hogy oda fölemelkedjék.

Az imaginációt Hamvas a lélek esszenciális életének tartja. Mivel az ember az imaginációval (melynek szó szerinti jelentése élet-képzelet) folyamatosan teremti a valóságot, ezzel a teremtéssel rongálhatja és tisztíthatja (rendezheti) is azt.

Kinek kell keményebb harcot vívnia, mint aki önmagát igyekszik legyőzni?

Minél közelebb jut valaki ahhoz, hogy önmagával azonos legyen, és szívében minél egyszerűbb lesz, annál messzebb s annál följebb jut a megértésben fáradság nélkül, mert onnan fölülről kapja meg az értelem világosságát.

A jóga = összekapcsolódás , hasonlít a religio (összekapcsol) latin szóra , amelyből az angol religion (vallás ) szó ered .

A jóga (szanszkrit: योग) a tudat átalakítását, illetve a karma és az újjászületés (szamszára) körforgásából való megszabadulás (móksa) elérését szolgáló indiai vallási módszerek és technikák. Jóginak lenni annyi, mint Istenben élni, és összhangban lenni környezetünkkel és embertársainkkal. A jóga egyesülés Istennel. Mivel Isten mindenkiben ott van, a valódi jóga mindenkivel összeköt.

Nyugati adaptációjában elvesztette vallásos hátterét és inkább a testi-lelki egészség megőrzésére és helyreállítására, illetve csúcsélmények előidézésére szolgál.

A jóga mindennapos gyakorlása – művelői szerint – önmagában is hasznos, javítja az egészséget, jó közérzetet teremt, mentális megtisztulást hoz és az életminőség javulását eredményezi.

"A Jóga nem egyéb , mint az értelmi út , a gondolkozás tudatos irányítása , amely áthidalja a látszólag áthidalhatatlan szakadékot a tudatfölötti és a tudatalatti , az észszerű és az érzésben gyökeredző világ között . Ilyképpen a Jóga minden végső és gyökeres megismerés kulcsa , mert egyrészt érthetővé , tudatosan felfoghatóvá teszi a máskülönben homályos és tudattalan mélységeket , másrészt felszabadít bennünket az alól a tévedés alól , hogy az értelem maga a végcél volna : feltárja a valót , hogy az értelem csupán eszköz , segítő , amelynek haszna és használhatósága megszűnik a célhoz eres pillanatában . Ha így értelmezzük akkor , ....megtaláljuk minden magasra szárnyaló és nagyszerű vallásos törekvésben , bármelyik vallásról legyen szó . Jézus emberi magatartásának , csodáinak és tanításainak gyakorlati alapja éppúgy a Jóga , mint ahogy assisi Szent Ferenc éntelen felolvadása az egyetemességben a szereteten keresztül , Keresztelő Szent János misztikus Istenre találása , vagy Loyolai Szent Ignác Diszciplínája is Jóga . .... Ha a nyugati embernek járhatatlan , vagy csak nagyon nehezen közelíthető meg , ennek az oka nem maga a Jóga természete , hanem az , hogy a nyugati ember elszokott az összegezett erőfeszítéstől , értve ez alatt olyan erőkifejtést , amely az értelem , a szellem és a test minden képességét egyesítve , egyetlenegy cél felé irányul , s ez a cél : önmaga benső , gyökeres mivoltának és ezen a létezésnek való megismerése . ..... A mélyen hívő Istenben alázatos lélekkel felolvadó embernek vagy nincs szüksége erre az útra , vagy csak csekély útmutatásra van szüksége . De a mai nyugati ember nagyon nehezen jut el az ész útjáról erre a közvetlenebb és rövidebb lélekútra . A Jóga megmutatja neki a rövid átvágást , ..... 

A rádzsa-jóga, az imagináció gimnasztikája. A rádzsa-jóga azt az eljárást gyakorolja hogy az ember imaginációját miképpen tudja minden kártékony és zavaros és sötét erőtől tökéletesen megtisztítani. A rádzsajóga tehát tudatos életrend (élet képzelet) tisztítás. BÖHME szavával élve a rádzsa-jóga exorcizmus (ördögűzés).

De ha az értelmi utat végig járta az ember , eljutott a felismerhetetlen végső ponthoz ..... eljutott önmagának a gyökeréhez , és ahhoz a feltétlen megismeréshez , hogy ez a gyökér nem lehet többé okozat , hanem ok , ..... ha pedig az , akkor minden okozatok első forrása , nem lehet többé kiszakított részlet sem - hiszen a részlet mindig csak okozat - hanem teljességnek kell lennie , oszthatatlan egésznek , valaminek , amihez képest mindaz , ami felfogható , csak járulékos és feltételes . És ha önmagában megtalálta az egészet , a teljeset ,.... ráeszmél hogy ez az Egész , ez a Teljesség - csak egyetlenegy lehet . Az Egyetemes Egy . Nevezhetjük bárhogyan : Isten , Ősök , Forrás , Való Tény , - mindegy , ... ez már a tény . .... amelyet közvetlenül , leplezetlenül , átélünk . ..... A leghelyesebb ha a szellemi megismerés útja együtt jár a testi-gyakorlati úttal . "- Baktay Ervin

   Amikor az evangéliumban Jézus arról szól, hogy közösségben van velünk, mi pedig közösségben vagyunk Istennel, nem véletlenül fogalmaz így: Ti bennem vagytok, én pedig tibennetek. Nem azt mondja, hogy „ti a szolgáim vagytok”, vagy hogy „ti hozzám tartoztok.......

Krisztus belül van. És ebből annyi minden következik!

Ő belül van, ha beengedjük az életünkbe. Ha féltjük, akkor valószínűleg még nem engedtük be, még nincs ott belül, vagy még nem vettük észre.

Minden félelem, ami bennünk van, annak a jele, és arra akarja felhívni a figyelmünket, hogy még messze vagyunk attól, amiről az evangélium ír: „ti láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem, és én tibennetek”. (Jn 14,19–20)..........Hiszen ő az Úr, mindenek felett. Kívül és belül egyaránt."- Juhász-Laczik Albin OSB

Bizony, ha ránk virrad az ítélet, nem kérdik, mit olvastunk, hanem hogy mit cselekedtünk; nem kutatják, mily szépen beszéltünk, hanem hogy milyen szentűl éltünk.

Ima: Krisztus lelke *

Krisztus lelke, szentelj meg engem;

Krisztus teste, üdvözíts engem; 

Krisztus vére, ittasíts engem;

Krisztus oldalából kifakadó víz, tisztíts meg engem; Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem; 

Ó édes Jézus, hallgass meg engem; 

A te sebeidbe rejts el engem; 

Ne engedd, hogy tőled elszakítsanak engem; 

A gonosz ellenségtől védelmezz meg engem; Halálom óráján szólíts magadhoz engem; 

Színed elé hadd járuljak; 

Szenteiddel hadd áldjalak Mindörökké, amen!

*Ez az imádság Szent Ignác kedvelt imája volt. A lelkigyakorlatokban gyakran szerepel mint befejező imádság, de lehet bevezető imádságnak is használnunk, de nem rendszeresen, mert erre más imát ír elő, amely ott van az első hét első gyakorlatának az elején.