Aktualizálás - summa summarum - 

 XIV. - lelkigyakorlatok -

2. HÉT . 2. nap

Második szemlélődés: Urunk születése 

Az előkészítő ima a szokásos. 

Első előgyakorlat: a történet, és pedig itt az, hogyan hagyta el Nagyasszonyunk Názáretet áldott állapotának kilencedik hónapjában, szamáron ülve, és Szent József  hogy Betlehembe menjenek hogy összeírják jegyesével Máriával együtt . 

Az út Názáretből Betlehembe 150 km , gyalogosan és szamárháton is nehéz, hosszú út!

Abban az időben nem volt út csak földút , az utazás legalább 3-4 napig tarthatott . 

Második előgyakorlat: helyzetkép alakítása: látom a színteret. Itt néznem kell a képzelőtehetség látásával az utat Názáretből Betlehemig, figyelve annak a hosszúságát, szélességét és azt, vajon sima-e az az út avagy völgyeken vagy lejtőkön vezet-e keresztül. Hasonlóképpen megtekintem a helyet vagyis a születés barlangját, hogy az milyen tágas, milyen szűk, mily alacsony, milyen magas és miképpen volt berendezve. 

Nem találnak szállást a fogadóban .

Egy istállóban lelnek menedékre de már ekkor Máriának szülési fájdalmai vannak .

Harmadik előgyakorlat: ugyanaz és ugyanoly módon végzendő, mint az előző elmélkedésben. Vagyis :  kérem azt, amit elérni akarok. Itt kérnem kell az Úr mélységes ismeretét, aki érettem emberré lett, hogy őt jobban szeressem s kövessem.

Első pont: Látom a személyeket, vagyis Nagyasszonyunkat, Szent Józsefet, a szolgálót és a kisded Jézust, miután megszületett, mégpedig úgy, hogy szegény és méltatlan szolgává teszem magamat, és nézem és szemlélem őket és minden lehető készséggel és tisztelettel szolgálok nekik nehézségeikben, szükségükben, mintha tényleg jelen volnék; majd magamba tekintek, hogy valami hasznot merítsek.

Ma már asztronómiai számítások bizonyítják, hogy a betlehemi csillag a Jupiter és a Szaturnusz együttállása volt a Halak csillagképben.

Valószínűleg az asztronómiában jártas keleti bölcsek is egy ilyen együttállást figyeltek meg, amelyet a korábbi próféciák alapján jelnek gondoltak, és rögtön elindultak megkeresni a zsidók új királyát. Az 1925-ben megfejtett szippari ékiratos tábla is ezt a verziót támasztja alá – a körülbelül Kr. e. 7-ben készített vésetek ugyanerre az évre három együttállást jegyeznek, ma már pedig tudjuk, hogy Jézus nem pontosan a keresztény időszámítás kezdetén, hanem valamikor előtte, Kr. e. 6-8 körül született, így az időpont is egybevág a Jupiter-Szaturnusz együttállási elmélettel.

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. Egyszer csak nagy fényesség támadt, és az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, a jóakaratú  embereknek"

Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet .

A napkeleti bölcsek / a három királyok / is útra keltek , Gáspár , Menyhért és Boldizsár .

A csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek .

Meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták ot. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Második pont: Figyelem, észreveszem és átelmélkedem mindazt, amit a személyek beszélnek, és azt magamra vonatkoztatva valamelyes hasznot merítek. 

A gyermeket nyolcnapos korában körülmetélték. Ezzel a szertartással hivatalosan is Izrael népének gyermeke lett. A Jézus nevet kapta az angyal kérése szerint.

József és Mária az efrátai Betlehemből elmentek Jeruzsálembe. Ez kb. 7 km gyaloglást jelentett. Karjukon vihették az áldozatot: egy pár gerlicét vagy galambfiókát.

Jézust születése után negyven nappal bemutatták a templomban, mivel elsőszülött volt. Az Úr törvénye így szólt: "Minden elsőszülött fiú az Úrnak legyen szentelve" (Lk. 2:23).

Mielőtt a gyermek Jézust az Úrnak bemutatták volna, a templom egyik udvarán különös találkozás történt. Azt olvassuk, hogy élt Jeruzsálemben egy Simeon* nevű „igaz és kegyes ember”. „Várta Izráel vigasztalását”, azaz várta a Messiás eljövetelét, aki Izráelt meg fogja vigasztalni. Ez volt minden igaz izráelita reménye.

A Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta tőle, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. Simeon tudta, hogy Krisztus eljövetelének ideje közel van. Lukács 2:25–26

Simeon meglátta a kisded Jézust a templomban. Karjába vette Őt, és dicsérte Istent. Lukács 2:27–29

Simeon azt mondta, hogy a gyermek szabadulást hoz majd minden embernek. József és Mária csodálkozva hallgatták, amit Simeon mondott. Lukács 2:30–33  "Bocsátsd el most Uram, a te szolgádat szavaid szerint békességben, mert látták szemeim az üdvösséget, melyet minden nép számára készítettél? Világosságul a pogányok megvilágítására és a te népednek, Izraelnek dicsőségére" (Lk. 2:29-32). Máriának is jelezte, hogy "éles tőr" fogja áthatni a lelkét. Az érző anyai szív számára valóban éles tőr lesz fia szenvedése és kereszthalála.

Egy Anna nevű özvegy is látta Jézust, és tudta, hogy ki is Ő valójában. Hálát adott ezért, és nagyon sok embernek mesélt Róla. Lukács 2:36–38

Máté evangéliuma szerint József álmában üzenetet kapott egy angyaltól, hogy keljen fel fogja a gyermeket és az anyját és meneküljenek Egyiptomba, mert Heródes a gyermek életére tör.

Ebben az időben Alexandriában volt a legnagyobb zsidó diaszpóra, illetve a Nílus mentén is sok valamilyen oknál fogva oda menekült zsidó élt.

Egy kopt vezető a Zeitouni Szűz Mária-jelenés kapcsán kijelentette, hogy Egyiptom is szentföld, mert Jézus gyermekkora egy részét Egyiptomba töltötte. III. Senuda alexandriai pápa a koptok vezetője, Krisztus születésének 2000. évfordulóján aláírta azt a térképet, amelyre bejelölték a szent család menekülésének feltételezett útvonalát a kopt hagyományok és művészeti emlékek alapján. Ez egy helyi zarándokútvonalként funkcionál manapság. A térképet egy kis emblémával látták el ami köré ráírták: The Synodical Comitee of the Third Millennium Celebration.

Ezen a térképen Pelusium illetve Tel-Basta az első helyszín, és a mai Kairón keresztül dél felé tartva majdnem Assuitig tart az utolsó hely ahol megfordultak. A legdélibb pont ahová feltételezésük szerint eljutottak a mai Al-Muharraq kolostor. Ezt az erődítményszerű kolostort becenevén második Betlehemnek nevezik szerepe miatt. Hiszen itt kapta József az újabb üzenetet az angyaltól: Menj, térj haza, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek. A helyi hagyományok egy része hasonlít egymáshoz. Főként azokat a nagyon régi templomokat és sziklabemélyedéseket mutatják, ahol a kis Jézus aludt, illetve kutakat, ahol megpihent a Szent család, és esetenként megáldotta, így szent vízként tisztelik a kutat. Másik része a hagyományoknak Jézus,- mint gyermek -, már meglévő isteni hatalmát igazolja. Például ahol járt, bálványok dőltek le, illetve egy fa meghajolt előtte és utána vízszintesen nőtt tovább, amit 1999-ig tiszteltek, azután valaki kivágta.

Harmadik pont: Nézem és megfontolom, amit tesznek, vagyis az utazást, fáradozást, hogy az Úr a legnagyobb szegénységben szülessék, és hogy annyi fájdalom, éhség, szomjúság, hőség és hideg után, igazságtalanságok és gyalázatok után végre meghaljon a kereszten és mind ezt érettem teszi. Azután magamba tekintek, hogy valamilyen lelki hasznot merítsek.

A Biblia ezt írja: „asztrológusok jöttek Keletről Jeruzsálembe, és ezt mondták: »Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk a csillagát, amikor Keleten voltunk, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki«” (Máté 2:1, 2). 

Amikor Heródes hallott a zsidók királyáról, megpróbálta kideríteni, hogy hol fog a megígért Krisztus megszületni (Máté 2:3–6).

Hívatja a főpapokat és más zsidó vallási vezetőket, és megkérdezi tőlük, hogy hol kell a Krisztusnak megszületnie. Az Írások alapján azt válaszolják, hogy „Betlehemben” (Máté 2:5; Mikeás 5:2).

 Amikor megtudta, hogy Betlehemben, odaküldte az asztrológusokat, hogy keressék meg a gyermeket, és arra utasította őket, hogy utána térjenek vissza hozzá, és számoljanak be neki a történtekről.

Amint az asztrológusok elmennek Heródestől, meglepő dolog történik. A „csillag”, melyet még a hazájukban láttak, most tovább vezeti őket. Világos, hogy ez nem egy közönséges csillag, hiszen kifejezetten őket irányítja. Egészen addig követik, míg meg nem áll ott, ahol József és Mária lakik a kisgyermekükkel.

Mikor látogatták meg a „bölcsek” Jézust?

Az asztrológusok nem azon az éjszakán látogatták meg Jézust, amikor megszületett. A Biblia ezt írja: „Mikor. . . bementek a házba. . . meglátták a kisgyermeket az anyjával, Máriával” (Máté 2:11). Ez azt mutatja, hogy az asztrológusok látogatásakor a család egy házban lakott, és Jézus már nem volt jászolban fekvő csecsemő (Lukács 2:16).

Az asztrológusok valószínűleg néhány hónappal a születése után látogatták meg Jézust. Ezt onnan tudjuk, hogy Heródes király, aki meg akarta öletni Jézust, a kétéves vagy annál fiatalabb fiúk megölését rendelte el. Az asztrológusoktól származó információk alapján döntötte el, hogy melyik korosztálynak kell meghalnia (Máté 2:16).

Egészen pontosan a kisded sem szerepel a leírásban, csak a „gyermek” szó – bibliakutatók feltételezik, hogy Jézus ekkor körülbelül egy-két éves lehetett:

Miután az asztrológusok elhagyták Betlehemet, Isten figyelmeztette őket, hogy ne térjenek vissza Heródeshez (Máté 2:12).

Heródes amikor rájött, hogy „az asztrológusok túljártak az eszén – írja a Biblia –, nagyon dühös lett. Embereket küldött ki, és Betlehemben, valamint annak egész környékén megöletett minden fiút, aki kétéves vagy annál fiatalabb volt, ugyanis az asztrológusok elmondása szerint ennyi idős lehetett a gyermek” (Máté 2:16).

A napkeleti bölcsek egyébként nem voltak zsidók – Máté valószínűleg a keletről jött idegen bölcsek leírásával azt is ki akarta fejezni, hogy nem csak a zsidók, de az egész világ behódolt Jézus előtt. Máté ezután nem ír arról, hogy áttértek volna a keresztény hitre – csupán arról, hogy álmot láttak, és nem tértek vissza Heródeshez, hogy felfedjék a gyermek Jézus tartózkodási helyét, így megmentve a megváltó életét.

Örményországban haltak meg Kr. u. 55-ben, vértanúként, néhány nap különbséggel. Együtt is temették el őket, csontjaikról pedig legközelebb akkor hallottunk valamit, amikor I. Constantinus császár anyja Heléna , Jeruzsálemben megtalálta és az 5. században Konstantinápolyba vitette a nekik tulajdonított ereklyéket.

Innen később Milánóba kerültek a csontok, ma pedig a kölni dómban, díszes arany ereklyetartóban őrzik, ahová a 12. században kerültek

 A mágusok szarkofágjában Krisztus születésének idejéből származó érméket találtak, továbbá a 2-3. századi szíriai szövéssel megegyező festett bíbor textil darabokat.
Forrás: Flickr / Holly Hayes

 Ez az aranyból készített ereklyetartó a legnagyobb a nyugati világban.

A maradványok természettudományos vizsgálata alapján megállapították, hogy egy fiatal, egy középkorú és egy öregember csontjai vannak az ereklyetartóban.

Mindenesetre valóban keletről jöhettek, - ezt írja a Biblia - és a ruhájuk az évszázadokkal későbbi ábrázolásokon szintén ezt mutatja.

A szarkofágban lelt ruhák azonban még régebbiek és összehasonlítva a Persepolis városból származó domborművekkel, pártusok lehettek, legalább is erre utal a hegyes kalapjuk, valamint a nadrágjuk. Tehát a kölni koponyamaradványok jól passzolnak a ravennai székesegyház mozaikjához.

A ravennai Sant'Apollinare Nuovo mozaikja a királyokról

Pártusok, perzsák vagy szkíták lehettek?

 Az elmélkedést ima-beszélgetéssel végzem be, mint az előző szemlélődésnél . Tehát meggondolom, mit kell mondanom a három isteni Személyhez vagy a megtestesült örök Igéhez vagy Atyánkhoz és  kérem azt, ami arra jobban segít, hogy kövessem, utánozzam ami Urunkat, aki értem az imént emberré lett. 

Végezetül  elmondom a Miatyánkot.