Aktualizálás - summa summarum -   IX. - lelkigyakorlatok -

1. HÉT - 3. nap .

Harmadik gyakorlat: Első és második gyakorlat ismétlése

Az előkészítő ima és a két előgyakorlat után ismételjem meg az első és második gyakorlatot úgy, hogy főleg azokra a pontokra figyeljek és ott időzzem hosszasabban, ahol nagyobb vigaszt vagy vigasztalanságot vagy nagyobb lelki indítást éreztem. Ezután végezzek hármas ima beszélgetést a következő módon:

Az első ima-beszélgetést intézem a mi Asszonyunkhoz, hogy Fiától és a mi Urunktól három dologra eszközöljön ki számomra kegyelmet: - először, hogy megismerjem és átérezzem bűneim gonoszságát és azokat megutáljam; 

- másodszor, hogy átlássam cselekedeteim rendetlenségét, hogy attól irtózva megjavuljak és életemet rendezzem; 

- harmadszor kérem a világ ismeretét, hogy attól irtózva a világias és hiú dolgokat magamtól eltávolítsam. Utána egy Üdvözlégyet mondok. 

A második ima-beszélgetést intézem ugyanúgy a Fiúistenhez, hogy ugyanazt a hármas kegyelmet eszközölje ki számomra mennyei Atyjától. Utána elmondom a „Krisztus lelke…” imát. 

Krisztus lelke, szentelj meg engem!
Krisztus teste, üdvözíts engem!
Krisztus vére, ihless meg engem!
Krisztus oldalából kifolyó víz,
moss tisztára engem!
Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem!
Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem!
Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!
Halálom óráján hívj magadhoz engem!
Add, hogy eljussak hozzád,
és szentjeiddel dicsérjelek téged,
mindörökkön-örökké.
Ámen.

A harmadik hasonlóan fordul a mennyei Atyához, hogy maga az örök Úr adja még nekem ugyanazt. Utána Miatyánk. 

 Hogyan elmélkedjünk történetről? 

a) Ilyenkor képzelő tehetségünkkel a helyet jelenítjük meg, melyen az esemény lejátszódott. Kegyeletes cselekedet ez, akárcsak szüleink sírjának látogatása. A lélekre a szent helyeken való időzés felemelő hatást gyakorol. 

b) Utána szemügyre vesszük a történetben szereplő személyeket, szavaikat és viselkedésüket. Ez a szemlélődés gerince.

A szemlélődés befejezésekor érzelmeket, elhatározásokat keltek fel magamban és rövid imát végzek. Egy-két jó gondolatot feljegyzek. Megvizsgálom, hogyan használtam fel a szemlélődésre fordított időt. 

Itt tartom fontosnak hogy az eddig még nem részletezett szemlélődésre kitérjek , pl. a Paradicsom vagy másképpen Édenkert mint hely .

"Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.”– Mózes első könyve, 2. fej. 8-9

Egyes kutatók az édenkert eredeti helyének mai földrajzi elhelyezkedéseként a Perzsa-öböl vízzel elárasztott területét jelölik meg. Több szerző a sumer-akkád szövegek elemzésén elindulva a Biblia kezdeti történeteiről azt bizonyítja, hogy már jóval korábban is ismerték őket.

Mintegy 10 000 évvel ezelőtt a Perzsa-öböl még nem létezett, a tengerszint körülbelül 60 méterrel alacsonyabb volt, a folyók ténylegesen összefolytak , érthetővé teszi az özönvíz-mítoszt, hiszen a kainozoikumi eljegesedés utolsó glaciális periódusa után a Perzsa-öböl viszonylag gyorsan feltöltődött, és tenger foglalta el az addigi élőhelyeket.

Édenkert, az Úr kertje: termékeny gyümölcsöskert (Ter 2,8), ahol a boldogság forrása Isten közelsége.

A Biblia alapján a helyszín négy folyóhoz kapcsolódik: az Eufráteszhez, a Tigrishez, a Gihonhoz, valamint a Pisonhoz.

Ha tehát a hit szempontjából vizsgáljuk, akkor elmondható, hogy a Paradicsom létezett, ám a helyszín ma már a földi halandó számára nem fellelhető, mégpedig az emberiség bűnbeesése miatt.

Az ÚSz-ben Jézus a →jobb latornak (Lk 23,33) ígéri meg a Paradicsomot. A győztesnek az élet fájáról ad enni, mely az Isten Paradicsomában áll (Jel 2,7). Lk 23,43 szerint a Paradicsom az igazak tartózkodási helye a világ végéig, a föltámadásig tartó „közbülső” időben. Míg zsidó felfogásban az igazak a ~ban Ábrahám kebelén pihennek (Lk 16,23; Ábrahám testamentuma 20), addig a föltámadásig tartó „közbülső” időben a halottak léte a Krisztussal való egyesülésben áll (Fil 1,23; vö. ApCsel 7,59). A Paradicsom maga az ég, Isten országa (vö. Mk 13,27), melyet a dúsgazdag és az Ábrahám kebelén pihenő szegény Lázár példabeszéde szerint nagy szakadék választ el a kárhozottak helyétől (Lk 16,26). 

 Savery, Roelandt Jacobsz. 1853 Garden of Eden 

Arról a bizonyos fáról amelynek a gyümölcse tiltott volt egyes leírások arra engednek következtetni hogy két fa volt : az élet fája , és ennek közelében a jó és a gonosz tudásának fája .  A jó és a rossz tudásának fája volt a →Paradicsom egyetlen fája, melyről az embernek halálbüntetés terhe alatt tilos volt ennie (Ter 2,17; 3,3).

A keresztény teológiában, a tiltott jó és rossz tudás fájának gyümölcséből való evés következménye volt az eredendő bűn, amit Ádám és Éva elkövetett később úgy lett megörökítve, mint az ember bukása.

Szent Ágoston kiemeli, hogy annak a fának a gyümölcsei nem voltak gonoszak, mivel mindent, amit Isten teremtett jó volt (Ter 1:12). Ádám és Éva engedetlensége volt az, akiknek meg volt mondva Isten által, hogy ne egyenek annak a fának a gyümölcséből (Ter 2:17), ami utálatosságot és rendetlenséget támasztott a teremtésben, ezáltal az emberiség megörökölte a bűnt és a vétket Ádám és Éva bűnétől.

A Szentírásban az élet fája a Paradicsom közepén állt , a jó és rossz tudásának fája mellett ( Ter 2,9 )

A →bűnbeesés után Isten kerubokkal zárta el az ember elől a hozzá vezető utat (3,24). Az ÓSz-ben az ~ a →Tóra, az örök élet reménye és ígérete, mely majd az üdvösség idején teljesül (2,7; 22,2.14.19); a Péld-ben az ~ a bölcsesség és igazságosság gyümölcse, a beteljesült vágy, a nyelv higgadtsága, ált. az életadó erő jelképe (3,18; 11,30; 13,12; 15,4). A →mennyei Jeruzsálemben sok ~ van, melyeket az élet vize táplál (→élő víz), minden hónapban gyümölcsöt teremnek, előképük: Aki üdvözül, a "győztes" enni fog az ~nak gyümölcséből (Jel 2,7).

 A halál fája: a teremtéstörténetben (Ter 2,7; 3,3) a →jó és rossz tudásának fája, az →ősbűn eszköze (Ter 2,9). Az →élet fájának ellentétpárja, mert az az →élet gyömölcsét, a halál fája a →halált termette az ember számára. Szt Pál halványan utal rá a Róm 6,23 és 1Kor 15,56-ban.

Jacob Jordaens: A bűnbeesés

Ezek után utalnék Baranyi Pál jezsuita szerzetes művére : Lelki Paradicsom - 1700 -as évből  Boldogassszony havának 25. napján - adatott ki Gyulafehérvárott .

Miszerint : " Sokan abban helyheztetik aitatosság- okat , ha minden-nap , nagy , és hosszas imádsá - gokat , a’könyvekből el-olvasnak . Ezt mi nem csak nem kárhoztattyuk , hanem helyesnek is vallyuk : De ha életeket meg-nem jobbittyák , a’külső , és belső indúlattyokat meg-nem zabolázzák , a’ jóságos-csele-kedeteket nem gyakorollyák gyanos  lehet az ő aitatosságok ; mert nincsen gyökerek és nedvességek , melyek az aitatosságot élesztenék . Mert az aitatosság , és a buzgó imádság , az Istenes élet - ből tetszik ki . Innét mondgya szent Ágoston : Jól tud az élni, a’ki jól tud imádkozni."

Mert nem egyéb az imádság ,hanem elménknek az Istenhez való fel-emelése.

Vedd eszedbe azt-is , hogy az imádság két részre osztatik. Eggyik Elmélkedésbül, s-másik Szóból- álló imádságnak mondatik. Mind-az-által, ne-úgy gondolkodgyál, hogy a’szóbólvaló imádság tellyességgel csak szóból állyon, mert itt-is az elmének jelen-léte kívántatik . Mert micsoda az imádság az elmének jelen-léte-nélkül ? Nem más, hanem búza-nélkül-való pelyva, bél-nélkül-való héj , olaj-nélkül-való lámpás , gyümölcs-nélkül-való virág , lélek-nélkül-való test . Meg-csallyák azért magokat , kik az Isten szép, és ékes szók-által akarják magokhoz vonni; mert az Isten Lélek , azért lélekben kell imádni . 

A’többi-között, két mód vagyon, mely szerént te-kélletessebben vihetni végbe , a’ szóból-álló imád- ságot . 1. Mikor figyelmetessen mondasz minden szót , hogy értsed-is a’mit mondasz , mind-az-által , csak folytában mégy, és nem elmélkedel róluk .

Azért hasonló az illyen imádság a’zápor esőhöz , ki noha bőven esik , de nem igen hattya-meg a’földet , mert minekelőtte a’föld béinná , hamarsággal el-foly. Így az ilyen siető imádság , noha valamennyire fel-gerjeszti ugyan az ember szívét , de meg-nem erősíti annyira a’jóban , mivel egyikről a’másikra által-megyen . 2. Mód. Mikor imádkozol , nem csak a’szókat érted , hanem minden szóban ,vagy leg-alább minden sententziákban megállasz , és azokról elmélkedel , és azokban mulatozol . Példának- okáért ; Mikor a Mi-Atyánkat ,vagy Zsoltárokat mondod , minden szókra , avagy szententziákra meg-állasz, meg-visgálván micsoda mennyei édességet , és tudományt , értesz bennek ; tudnia illik , a Hitnek , Reménségnek , és Szeretetnek gerjedezését . &c. Ez hasonló , a’lassú esőhöz , ki noha lassan , és csöppenként esik , de felettébb meg-hattya a’földet , és gyümölcsössé teszi . Így az illyen imádság inkább meg-hattya az embernek a szívét , és a’jó indulatokat inkább meg-gyökeresz - teti benne .

 Ezt a’módot előnkbe-adgya szent Ignátz Pátriárka, amaz mennyei könyvében , mellyet nevez : Exertitia Spiritualia , mellyet utána sok szent életű , minden renden-lévő emberek kóvettek , és gyakorlottak , s-ma-is követnek és gyakorlat - nak , el-hitetvén azt magokkal , hogy hasznossabb így, egyszer a’Mi-Atyánkat , avagy más imádságot mondani , hogysem százszor futva és haba-hurgyán .