Aktualizálás - summa summarum - 

  XII. - lelkigyakorlatok -

2. HÉT 

ELMÉLKEDÉS JÉZUS KRISZTUS KIRÁLYSÁGÁRÓL 

EGY FÖLDI KIRÁLY FELHÍVÁSA SEGÍT, HOGY AZ ÖRÖK KIRÁLY ÉLETÉRŐL ELMÉLKEDJÜNK. 

1. Bevezető: elmélkedés Krisztus királyságáról

A) Egy földi király fölhívása, amely arra szolgál, hogy segítségünkre legyen az örök Király életéről szóló elmélkedésekben. Az előkészítő ima a szokásos. 

Tehát : Kérjek kegyelmet Istentől, a mi Urunktól, hogy minden szándékom, cselekedetem és tevékenységem tisztán az isteni Felség szolgálatára és dicsőítésére irányuljon.

   Kérjük Istent, fogadjon szent színe elé, tűrjön ott meg és adjon kegyelmet, hogy haszonnal töltsük el az elmélkedés idejét; 

Kegyelmeknek Ura, Istene, végtelen irgalmadra kérlek, add nekem malasztodat; esedezem a kellő lelki haszonért; erősítsd emlékezetemet, gyullaszd fel akaratomat, ó Atya, ó Fiú, ó Szentlélek! Engedd, ó Istenem, tudnom, akarnom és cselekednem, ami Neked szeretetre legméltóbb, egyedüli legfőbb Jóm tetszik, bármi legyen az, bármikor, bárhogyan, bármi okból kívánod is azt tőlem. És te, ó szeplőtelen szűz Anya, szent Őrzőangyalom, Szent Ignác járjatok közbe érettem, Ámen! 

Az első előgyakorlat: helyzetkép-alakítás azáltal, hogy elképzeljük a helyet. A képzelőtehetség erejével néznünk kell a zsinagógákat, városokat és falvakat, ahol Krisztus Urunk prédikált.

 

a Kapernaum-i zsinagóga romjai napjainkban

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidók sokaságához: „Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké élni fog. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ is életéért.”

Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!”

Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

   Jézus az élet kenyérének nevezte magát, és kijelentette, hogy az ő teste valóban étel, amelyet enni kell ahhoz, hogy valaki eljusson az örök életre. Jézus beszéde előrevetítette az Eucharisztiát, az Oltáriszentséget, amelyben Jézus valóban a saját testét adja eledelül.

Urunk, Jézus Krisztus! Napjainkban az életrevalóság, a siker, a jogokért való küzdelem, a büszkeség, a teljesítményre való törekvés, az eredményesség sok ember számára vált az élet jelszavává. De el kell ismernünk, hogy mindezek az alázatosság, a szerénység és a szolgálatkészség nélkül rossz útra visznek. Te azt kérted egykor tanítványaidtól és azt kéred követőidtől most is, hogy tőled, a te példádból tanuljuk meg a szelídséget és az alázatot. Segíts minket, hogy követni tudjuk példádat! Te meghívsz minket a veled való szeretetközösségbe, az öröm asztalához. Boldogok vagyunk, hogy vendégeid lehetünk.

Második előgyakorlat: kérem azt a kegyelmet, amelyet elérni akarok. Itt kérnem kell az Úrtól azt a kegyelmet, hogy hívására ne legyek süket, hanem készséges és szorgalmas az ő legszentebb akaratának teljesítésében. 

Első pont: Szemem elé állítok egy földi királyt, akit maga az Úristen választott, akinek hódolnak és engedelmeskednek az összes fejedelmek és az összes keresztény emberek .

A mi esetünkben legyen ez a király Szent István

"Miután az Úr dicsőségessé tette az ó irgalmát Szent István királyban, kardjának színe elöl megfutamította a királyokat, mind a körül fekvő nemzetek fejedelemségeit és hatalmasságait alávetette uraságának, Szent István király úgy tervezte és szilárdan elhatározta, hogy az evilági dicsőség minden pompáját félreveti, az ideigtartó királyság koronáját leteszi, és egyedül Isten szolgálatának szenteli magát. Elhagyja a külső gondokat, csöndes békességben, szemlélődésben tölti életét, a királyi fönség koronáját pedig fiának, Imre hercegnek akarta adni, aki szentséges erkölcsökkel volt megáldva. Szent Imre herceg ifjúsága virágjában volt, isteni ajándékok a közönséges emberi természet fölé magasztalták, fel volt ruházva az igazság, bölcsesség, vitézség, mérséklet, okosság, tudomány, szelídség, irgalmasság, jóság, békesség, alázatosság és türelem erényeivel, ékes volt a katolikus élet meg a közügyek intézésének virtusaival is, hasonlóan apjához, Szent Istvánhoz. Midőn tehát a szentséges atya át akarta adni fiának a kormányzás gondját és az országlás terhét, Szent Imre herceg hirtelen halállal még előbb meghalt." - mint tudjuk a Hildesheimi Krónikából vadászaton vaddisznó (vadkan) végzett vele. 

"Siratá... atyja vigasztalhatatlanul egész Magyarországgal, és a szertelen fájdalom és szomorúság miatt betegségbe esék, mert lábfájás is kínozza vala, különösen amiatt, mert véréből senki sem vala méltó, hogy az ország koronájával fölmagasztaltassék, és aki a keresztény hitben oly újdon nemzetet abban megtarthassa. Eközben azonban kezde testi erejében rögtön hanyatlani..."

"Mikor Szent István azt megismerte volna, hogy ő abból fel nem támadhatna ,azon kezde gondolkodni, kit hadna halála után a birodalomra.

"Végre Isten irgalmából, a százszoros jutalom díjára érdemesen, láz vette le lábáról, s mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait; először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó Istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.« ”– Szent István legendája Hartvik püspöktől

Regnum Marianum Magyarország régi latin nyelvű katolikus elnevezése. Kölcsey Ferenc műve előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk egyházi ének volt.

Szoborcsoport a vatikáni magyar kápolnában
Szent István felajánlja a koronát és Magyarországot Szűz Máriának

"a Boldogságos, mindenkoron ártatlan szűz Mária mennybemenetelének napján kiragadtatott e hitvány világból, és a szent angyalok társaságához csatlakozott"

Második pont: Figyelek arra, miképpen beszél a király az övéihez: Az én akaratom – úgymond – az, hogy a hitetlenek minden országát meghódítsuk; aki velem akar jönni, annak meg kell elégednie avval az étellel, amelyet én eszem, és ugyan avval az itallal és ruházattal stb. Hasonlóképpen velem együtt kell dolgoznia nappal és virrasztani éjjel stb. hogy így aztán oly része legyen a győzelemben, amint része volt a fáradalmakban. 

SZENT ISTVÁN KIRÁLY INTELMEI IMRE HERCEGHEZ

https://mek.oszk.hu/00200/00249/00249.htm

Harmadik pont: Megfontolom, hogy a jó alattvalóknak mit kell felelniük ily nemesszívű és emberséges királynak, és következetesen azt is fontolóra veszem, hogy mennyire megérdemelné, hogy az egész világ helytelenítse és hitvány lovagnak tartsa azt, aki nem fogadná el az ilyen királynak a meghívását. 

B) Ennek a gyakorlatnak másik része abban áll, hogy a földi király előbb vázolt példáját alkalmazzuk Krisztus Urunkra a mondottak szerint e három pontban:

Első pont: Ha már a földi király alattvalóihoz intézett felszólítását fontolóra vesszük, mennyivel inkább méltó a megfontolásra, ha látjuk Krisztus Urunkat, az örök Királyt, és előtte az egész világot, amelyet összességében és egyenkint így hí meg: Az én akaratom az, hogy leigázzam az egész világot és minden ellenséget és így menjek be Atyám dicsőségébe: tehát, aki velem akar jönni, annak velem kell dolgoznia, hogy követve engem a szenvedésben, kövessen a dicsőségben is. 

„Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.” (Máté 16,24)

 Jézus azt is mondja: mindennap. Vedd fel mindennap terheidet, vedd fel mindennap betegségeidet, vedd fel mindennap gyötrelmeidet, vedd fel mindennap a kereszténységgel együtt járó problémáidat, és így kövess engem.

Mindenek előtt azért, mert Jézus nem akarja, hogy követői és tanítványai illúziókba ringassák magukat. Ő megmondja az elején, mielőtt az első lépést megteszed, hogy mik a lehetőségek, s elmondja azt is, hogy a keresztyén léthez hozzá tartozik ez is. Légy kész felvenni mindennap a keresztet. Ez azt jelenti, légy kész minden nap akár a keresztig is elmenni. Sőt, nemcsak elmenni kész, hanem tartsd magadnál, legyen veled az az eszköz, ami a te végedet jelentheti. Világos beszéd. Különös erővel érezzük ezt ma, mikor egy olyan korszakba kerülünk bele, melyben a közéletünk, a közbeszédünk hisztérizálttá lesz, fröcsögéssel, sározással, ökölrázással, fenyegetőzéssel telik meg, s a keresztyének ellen hamis vádakat fogalmaznak meg, talán még bíróságra is rángatják őket. Érezzük hát Jézus beszédének a súlyát, hogy nemcsak azt mondja itt, hogy a te személyes életedben, sorsodból, adottságaidból, helyzetedből adódóan olyan állapotok következhetnek be, amikre azt mondod, hogy ez az én keresztem. Hanem azt mondja, legyen nálad mindig az, amire felfeszíthetnek, legyen nálad mindig az executio eszköze, ne legyen illúziód.

Másodszor, s talán ez a döntő:  Jézus soha nem hagyott kétséget afelől, hogy miközben tanítványának lenni, gyermekévé válni azt jelenti, hogy megnyerjük az üdvösséget, miénk lesz Isten életen és halálon túlmutató, örökkévaló szeretetét, aközben ebben a megváltásra szoruló világban, amelyik a bűneiben él , ebben a világban, amelyik önmaga istene akar lenni, s önmaga akar mindent megoldani, a Krisztus gyermekeinek mindennel számolnia kell.

Nem úgy tesz, ahogy mi teszünk sokszor, amikor emberekre feladatot bízunk, s tisztában vagyunk a feladattal járó nehézségekkel, ám arról mélyen hallgatunk, csak ha bekövetkezik a baj, akkor mondjuk: ne haragudj, valóban ott volt a kockázatok között ez a lehetőség is, hát bekövetkezett, szánjuk-bánjuk, mi se gondoltuk volna, hogy ez fog történni. De sokszor van ez így. Milyen óriási felelősség úgy feladatot adni, hogy vele együtt elmondjuk a kockázatot is, és vállaljuk eleve annak ódiumát is, hogy nem jóra forog a dolog, hanem rossz sül ki belőle. Azután azért is mondja ezt Jézus, hogy megerősítsen bennünket. Nem ijesztget, éppen ellenkezőleg, meg akar erősíteni minket, követőit, hogy amikor ezek bekövetkeznek, ne horgadjon fel a szívünkben keserűség. Ne mondd azt, ahogy szoktuk nyersen és egyszerűen: Mester, becsaptál, nem erre szegődtem, nem ezért lettem keresztyén, nem ezért indultam el a nyomdokodban. De legyünk őszinték, kedves testvérek, ha nem is ilyen nyersen fogalmazzuk meg, azért sokszor felsarjad ez a szívünkben, sokszor előjön ez bennünk. S itt már mindenről lehet beszélni. Egy betegségről, amiből nem bírunk kigyógyulni. Uram, hát nem arról volt szó keresztyénné lételemkor, hogy áldó hatalmaddal körülveszel és megőrzöl engemet? Uram, nem arról volt szó, hogy akiket Te szeretsz, azokat megáldod? Szétpereg az életem a kezem közül. Uram, nem arról volt szó, hogy megvédesz engem minden bántás ellen? És most köpködnek. Jaj de könnyen felsarjad ez az ember szívéből! De látjátok, milyen érdekes? Jézus éppen akkor, amikor – divatos kifejezéssel szólva – minden happy, minden OK, amikor közel a happy end, arról beszél, hogy ezek is bekövetkeznek. Ha tovább olvassuk Lukács evangéliumát, a következő történet, amit az evangélista elbeszél Jézus színeváltozása. - Bogárdi Szabó István püspök

Második pont: Megfontolom, hogy mindazok, akiknek van helyes ítéletük és józan eszük, egészen megajánlják magukat e munkára. 

Harmadik pont: Azok, akik különösen akarnak lelkesedni és kitűnni örök Királyuk és a mindenség Ura mindennemű szolgálatában, nemcsak megajánlják magukat a munkára, hanem érzékiségük és testi és világias önszeretetük ellen küzdve magasabb rendű és nagyobb jelentőségű megajánlást is tesznek mondván: Ó mindeneknek örök Ura, kegyességed és segítséged által felajánlom magamat végtelen Jóságod színe előtt és dicsőséges Anyád és minden szented mennyei udvarának jelenlétében, és kijelentem, hogy kívánságom, akaratom és megfontolt elhatározásom, – föltéve, hogy ez nagyobb szolgálatodra és dicsőségedre lesz, – hogy Téged kövesselek minden sérelem, gyalázat elviselésében, úgy a valóságos, mint a lelki szegénységben, ha legszentebb Fölséged engem erre ki akar választani és ilyen életpályára elfogadni kész! 

/Ezt a gyakorlatot napjában kétszer kell végezni, vagyis mindjárt reggel a felkeléskor és egy órával az ebéd vagy vacsora előtt. - ajánlás a papok és a szerzetesek részére / 

Nagyon hasznos, ha második héten és a többi heteken valamit olvasunk Krisztus követésének könyvéből vagy az Evangéliumból vagy a szentek életéből.