Aktualizálás - summa summarum - 

  XXV. - lelkigyakorlatok -

3. HÉT . 6. nap .

Szemlélődések Krisztus életéből : 

III. A SZAMARIAI NŐ.

Első előgyakorlat. Jn. 4, 1-42.

Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – noha Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai –, elhagyta Júdeát és visszatért Galileába, így keresztül kellett mennie Szamárián. Odaért Szamária egyik városához, Szikarhoz * ; ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő. Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. 

* Szikem (Szikar) ókori kánaáni város Palesztina területén a Garizim és Ebal hegyek közötti völgyben. A mai ciszjordániai Náblusz közvetlen szomszédságában, tőle délkeletre a Tell Baláta nevű domb takarja a romjait.

Az egykori Szikemtől pár km-re volt a Jákob-kútja, amely az evangéliumokban van említve, ahol Jézus beszélgetett a szamáriai asszonnyal.

Ma Náblusz délkeleti részén található a helyszín, a Bir Ya'qub ortodox kolostor területén. Zarándokhely. Fölé a történelem során több alkalommal keresztény templomot emeltek, amely mindannyiszor elpusztult.

A Görög Ortodox Patriarchátus 1893-ban építette a Szent Photini templomot és kolostort, amelyben jelenleg látható.

Második előgyakorlat. Szemlélem Jézust, amint fáradtan leül Jákob kutjánál és várja a szamariai asszonyt.

A kiválasztottak (The Chosen) című sorozat Jézus életéről -
https://youtu.be/L-55P9g2o38?si=o503vf_TB4OFCJJZ

I. Pont, Jézus az élő víz forrása. 

Mily megható jelenet Jézust látni, amint fáradtan leül Jákob kutjánál. A jó pásztor kifáradt juhainak keresésében. Fáradt és éhes és szomjas. Szentséges arca verejtékkel borítva. Ruháit és lábait por lepi.  Most is egy elveszett juhocskára vár, aki nem is sejti, hogy a szent lélekkereső hálóiba fog esni. Jézus is vár. Igy kerestél engem is, isteni Üdvözítőm! Már jön a lélek, akire a lelkek halásza vár. "Odajőve egy asszony Szamariából vizet meríteni." (Jn. 4, 7.) Jézus megszólítja: "Adj innom." Nem annyira testi szomját akarja csillapítani, mint inkább alkalmat keres, hogy az asszony lelkéhez férkőzzék. Kis szeretetszolgálatot kér tőle. Néha oly csekélység az, amivel Jézus kegyét és szeretetét meg tudjuk nyerni. Ne mulasszuk el a kis alkalmakat. A felebaráti szeretetre nézve is áll ez. "Aki csak egy pohár hideg vizet ad is inni egynek e legkisebbek közül, bizony mondom nektek, nem veszti el jutalmát." (Mt. 10, 42.) De az asszony húzódik: "Hogyan kérhetsz te zsidó létedre én tőlem inni, aki szamariai asszony vagyok?" (Jn. 4, 9.) A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal. Mily kárhozatos sokszor a nemzetieskedés, a sovinizmus ! Nagy kegyelmektől foszthat meg minket a nemzetiségi előítélet. Nagy előnyöktől fosztja meg az Egyházat a nemzetek  pártoskodása. Mily kárhozatos dolog, ha a lelkek pásztora nemzeti politikát csinál! Mily veszélyes dolog, ha a nyáj nemzeti szempontok szerint ítéli meg pásztorát! Mily sajnálatraméltó dolog, ha a túlzott nemzeti érzés szétválasztja a keresztény népeket, és képtelenné teszi őket, hogy egységesen síkra szálljanak Isten és az Egyház érdekeiért! A túlzott nacionalizmus az a mi korunk eretneksége. De Jézus nem engedi, hogy ez az érzés közbe ékelje magát a lélek és Ő közé. Azért mondja: "Ha tudnád az Isten ajándékát, és hogy ki az, ki neked mondja: Adj innom, talán te kérted volna őt, és élő vizet adott volna neked." (Jn. 4, 10.) Az asszony nem érti meg szavainak lelki vonatkozását, és csak a földi vízre gondol. "Nincs is mivel merítened", mondja, "a kút pedig mély; honnét vennél hát élő vizet?" (11.) Tompa az emberi értelem, főleg, ha jármába hajtotta a bűn, és ha előítéletek, szenvedélyek, ellenszenv és gyűlölet tartják fogva. De Jézus irgalma türelmes; lépésről lépésre vezeti a lelket az igazság megértéséhez. Ilyennek kell lenni az apostoli szív türelmének. Ilyennek kell lenni minden szülőnek, minden nevelőnek, minden elöljárónak. "Mindaz, aki e vízből iszik", feleli Jézus, "ismét megszomjazik; aki pedig abból a vízből iszik, melyet én adok neki, soha többé nem szomjazik mindörökké, hanem a víz, . melyet én adok neki, az örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (13-14.) Jézus az élő vizek kutja, Szívéből fakadnak a kegyelem és az élet vizei. A víz, melyet ad, az tanítása. A víz, melyet ad, a megszentelő és segítő kegyelmek árjai. A víz, melyet ad, vigasztalásai és életet adó szeretete. Ebből a forrásból hittel kell meríteni. "Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám, és igyék." (Jn. 7, 37.) A kegyelem vizei kielégítik a lélek szomjúságát és jócselekedetek által az örök élet forrásává lesznek benne. "Aki hisz énbennem, élő víz folyói fakadnak majd őbelőle." (Jn. 7,38.) Merítsünk hát örömmel Üdvözítőnk forrásaiból! (Iz. 12, 3.)

II. Pont. A szamariai asszony megtérése.

Az asszony még mindig nem fogja fel Jézus szavának lelki értelmét. Azt hiszi, hogy valami csodálatos földi vízről van szó, mely elveszi mindenkorra a szomjúság érzetét. "Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam s ne járjak ide meríteni." (Jn. 4, 15.) Az érzékiség, a bűn elhomályosítja értelmét. "Érzéki ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéé," (1. Kor. 2, 14.) Azért előbb az akadályt kell  eltávolítani, meg kell adni a léleknek  a látóképességet. "Menj, hívd el az uradat, és jöjj ide", mondja neki Jézus. "Nincs uram", feleli az asszony, és igazat mondott. "Jól mondád, hogy nincs urad. Mert öt urad volt, és akid most van, nem urad; ezt igazán mondtad." (Jn. 4, 16-18.) Mintha csak egy modern családi élet titkát tárná fel előttünk Jézus prófétai látása. Öt urad volt, és akid most van, akivel "törvényesen" összeálltál, nem urad. Hány mai nőnek szól Jézus szava! E miatt a családi bomlás miatt nincs vallásos érzés, természetfeletti életfelfogás, az isteni titkok megértése abban a társadalomban, mely e szerint a polgári erkölcsi kódex szerint él. A házasság célja a modem ember felfogása szerint az élvezet. Amíg tart ,  addig tart a hűség. Utána új "ura" lesz, akár az ötödik. Es egy sem ura. Az asszonyt meglepik Jézus szavai. Prófétát lát benne: "Uram! látom, hogy próféta vagy." (Jn. 4, 19.) De kellemetlen neki magánéletének további feszegetése, azért más tárgyra tereli a beszédet. Mintha csak ismét a mai kor emberét látnók, aki ügyesen, udvariasan, politikusan kitér a "problémák" elöl. Soha komoly dologról vele beszélni nem lehet. A szamariai asszony nem  megy ennyire. Ő csak magánéletéröl tereli el a beszédet, de azonnal felvet egy problémát, mely legélénkebben foglalkoztatta a szamaritánusokat : Hol kell imádni Istent, itt vagy Jeruzsálemben? Jézus enged a kérdésnek, mert tudja, hogy így is közelebb jut az asszony lelkéhez. Ez a kérdés ugyanis a Messiás eljövetelére tereli majd a beszédet. "Eljön az óra", mondja Jézus, "amikor sem ezen a helyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Eljön az óra, és már itt vagyon, mikor igazi imádói lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát." (Jn. 4, 21-23.) Ez az idő Messiás ideje lesz, feleli az asszony. Jézus pedig kijelenti: "Én vagyok az, ki veled beszélek." (26.) Ez a kijelentés egészen megrendíti és átváltoztatja az asszony lelkét. Örömében elviszi a hírt polgártársainak. Otthagyja vedrét, és a városba siet,  hogy megmondja az embereknek: "Jertek, lássátok az embert, ki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem ; vajon nem Ő-e a Krisztus?"  A bűnösből egyszerre apostol lesz. Ezt teszi Jézus kegyelme. Bízom, hogy velem is megteszi.

III. Pont. Jézus titokzatos eledele; a nagy aratás.

Míg Jézus az asszonnyal beszélt, közben megérkeztek a tanítványok és csodálkoztak, "hogy asszonnyal beszélgetett." (Jn. 4, 27.) Nem azért csodálkoztak, mert talán helytelennek tartották, hogy asszonnyal beszél; sokkal nagyobb tisztelettel voltak mesterük iránt, semhogy így vélekedtek volna. Azért csodálkoztak, mert a zsidó nép tanítói a nőt nem tartották alkalmasnak vallásos igazságok megértésére, és azért szóba sem állottak vele. Jézus pedig a szamariai asszonnyal beszélget vallásos dolgokról. Tiszteletből Jézus iránt meg sem merik kérdezni: "Mit beszélsz vele?" Jézus fedezte fel először a női lélek értékét. Nem is fedezte fel, hanem "tudta, mi van az emberben" (Jn. 2, 25.), tudta, mi rejlik a női lélek mélyén, Ezt édesanyjában látta  először. Ő a női lélek típusa. Jézusnak ez a felfedezése adta a világnak a hosszú századokon át a Szent Ágneseket. Mónikákat, Erzsébeteket, Szent Terézeket. Az ószövetség is ismer szent nőket, de nem ily számban. A nő háttérbe szorul, csak Jézus tette őt helyes értelemben egyenrangúvá a férfival, azáltal, hogy megmutatta a női lélek értékét. Az Egyház szava: "sponsa Christi" legjobban mutatja, hogy mit tartott Krisztus, és mit tart az Egyház a női lélek értékéről. Tanuljuk meg Jézustól, akik erre hivatva vagyunk, az igazi nőpasztorációt. Valamennyien pedig tanuljuk megbecsülni a női lélek értékeit. Túlzások, ferde felfogások mutatkoznak olykor a férfi- vagy nőpasztoráció egyoldalú s túlzott hangsúlyozásában. A férfi hivatott a világot kormányozni és irányítani. Ö természeténél és állásánál fogva az első a családban, a közéletben, az államban, a tudományban, a művészetben. De ki ne tudná, mily belső befolyása van a férfi lelkének kialakulására a nő, az édesanya? Ki ne tudná, mit jelenthet a férfi számára a hű hitves? Mily hatással van a nő a gyermeki lélekre? Mennyire az olaj az emberi társadalomban! Sok eredményt csak általa lehet elérni. Azért nem áll távol az igazságtól az, aki mondja, hogy ily értelemben voltaképen a nő kormányozza a világot. Ebből a meglátásból következnek a helyes elvek a férfi- és a nőpasztorációra nézve. A lelkipásztor figyelmének általában inkább a férfira, mint nőre kell irányulnia. Jézus is így tett. Nem lekicsinylésből,  mintha a nő lelke kevésbé volna  értékes, hanem azért, mert a férfi hivatott közvetlenül irányítani a világ folyását, és mert a világ általában arra tekint, hogy mit tesz, hogyan gondolkodik, mit értékel és tart nagynak a férfi. Jézus is férfiak közül választotta apostolait és férfiakra bízta Egyházának kormányzását és a papi rendet. A nő befolyása abban áll, hogy a férfit közvetlen cselekvésre bírja. Tehát a férfi általában a dolgok végrehajtója, a nő gyakran inspirálója. De ép ezért nagy hiba volna elhanyagolni a nőt, mert azzal kitennék őt a veszélynek, hogy ne "magasabb dolgok szimbóluma", mint Carlyle mondja, hanem Tertullián szava szerint "a pokol kapuja" legyen. Ezzel a férfit is elvesztenénk. Mint célt tekintve, általában a férfivilág meghódítása kell, hogy szemünk előtt álljon, meg kell nyernünk Krisztusnak azokat, akik közvetlenül intézik a világ sorsát; de mint eszköznek gyakran a nőnek kell előtérbe lépnie, hogy az befolyása által megnyerjük a férfi világot. A lélek értékét tekintve mind a kettő egyenlő. A nő lelke fogékonyabb, a férfi lelke viszont állhatatosabb. A férfi jobban rászorul, hogy vele foglalkozzunk, mert természeténél fogva kevésbé hajlik a vallás felé, a nőben viszont olykor bőségesebb a termés, melyet az elvetett mag hoz. A nővel való foglalkozás sok időt vesz igénybe s inkább van kitéve lelki veszélynek, megszólásnak: azért okos mértéket kell tartani. A férfiak lelki gondozása ment ezektől a hátrányoktól, és általában nehezebb; azért az aszkézis szabályai szerint előnyben kell részesíteni, ahol magasabb érdekek nem követelik az ellenkezőt. Jézus Édesanyjának lelkével 30 évig foglalkozik, és talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy más okok mellett az lelkének kiműveléséért is maradt oly sokáig a názáreti otthonban. Jézus egyénenként is foglalkozott a női lélekkel. ,Bizonyítja a szamariai asszony esete és Betánia. "Mária az Úr lábaihoz ülve hallgatá az Ő igéjét." (Lk. 11, 39.) Mialatt a szamariai asszony bement a városba, hogy hívja az embereket, megható jelenet játszódik le Jézus és tanítványai közt. A tanítványok élelemért mentek és visszajöttek s most kérik fáradt mesterüket, üdítse testét étellel: "Rabbi! egyél" (Jn. 4, 31.) De Jézus azt válaszolja: "Van nekem ennivalóm, melyről ti nem tudtok." (32) Egészen Az én eledelem "hasonlóképen szól tanítványaihoz, mint " ' , . előbb a szamariai asszonyhoz. Ott az élő vízről, itt a titokzatos eledelről beszél. A tanítványok sem értik meg mindjárt a szavát, és azt hiszik, hogy valaki enni hozott neki. De Jézus felvilágosítja őket: "Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, ki engem küldött, hogy elvégezzem az művét.  Mily megható kép I Jézus fáradtan ül a kútnál, a tanítványok jönnek és étellel kínálják, de az lelkének vágya nem a földi ételnél van, hanem a lelki aratásnál. A beszéd a szamariai asszonnyal felkeltette benne a szomjúságot a lelkek után, és ez a szomjúság most hevesebb volt, mint máskor. Látja már, hogyan jönnek ki hozzá az emberek a városból, hogy szavát hallgassák, és meghívják őt városukba. Az szomjuk égetőbbé, kínzóbbá teszi Jézus szomját is lelkük üdvössége után. Szeme még mélyebbre tekint és látja a lelkek nagy aratását. "Emeljétek fel szemeiteket", mondja tanítványainak, "és lássátok a szántóföldeket; mert már fehérek az aratásra." (35) Tanítványaiban is felkelti az apostoli buzgalmat: "Aratni küldöttetek titeket", szemeiteket , mondja. Nem ti vetettetek,.. mások vetettek, de "ti azok munkájába álltatok be." (38.) 

Harmadib előgyakorlat. Kérem a kegyelmet, hogy megismerjem isteni Üdvözítőm irgalmas Szívét, mely az élő vizek forrása és az irgalomnak soha ki nem apadó kutja, hogy szeretete erősítő és üdítő italom legyen, akaratának teljesítése pedig hű követésében lelkem tápláló eledele.

Abból a városból sokan hittek benne a szamáriaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: „Mindent elsorolt, amit csak tettem.” Amikor a szamáriaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. S az ő szavát hallva még többen hittek benne. Meg is mondták az asszonynak: „Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”

Jézus a vető, az apostolok az aratók. Jézus teszi vérével termékennyé a lelkek szántóföldjét, az apostolok szedik össze a termést és gyűjtik azt Isten csűrébe. Más szempontból az apostolok ültetnek, de Krisztus kegyelme ad növekedést. (1 Kor. 3, 7.) Boldog, akit Krisztus király meghív az aratásába munkatársnak, aratónak ! Ne a tizenegyedik órában, sem a kilencedikben, hanem most a harmadik órában hallgassuk meg hívását: "Ma, ha szavát meghalljátok, meg ne keményítsétek szíveteket." (94. zsolt.) 

A két nap elteltével folytatta útját Galilea felé. Jézus maga állapította meg, hogy saját hazájában nincs a prófétának becsülete. Mégis, amikor Galileába ért, a galileaiak szívesen fogadták, mert mind látták, amit az ünnep alkalmával Jeruzsálemben tett, hisz ott voltak az ünnepen. Így újra a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kafarnaumban volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste, és arra kérte, menjen el, gyógyítsa meg a fiát, aki már a halálán volt. Jézus azonban így szólt: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” De a királyi tisztviselő tovább kérlelte: „Gyere, Uram, mielőtt még meghalna a fiam!” Jézus megnyugtatta: „Menj csak, él a fiad!” Az ember hitt Jézus szavának, amelyet hozzá intézett, és elindult haza. Útközben elé jöttek szolgái és jelentették, hogy él a fia. Megkérdezte tőlük, hogy melyik órában lett jobban. „Tegnap, a hetedik óra körül hagyta el a láz” – felelték. Akkor az apa ráeszmélt, hogy épp ebben az órában történt, hogy Jézus azt mondta neki: „Él a fiad.” És hívő lett egész házanépével egyetemben. Ez volt Jézus második csodajele, amikor Júdeából Galilea felé tartott.

Imádság. Ó isteni Mester, a szamariai lakosokkal mondom én is: Hallottam és tudom, hogy te vagy valóban a világ Üdvözítője! (Jn. 4, 42.) Te vagy a világ világossága, az élő vizek forrása és az élet kenyere. "Emberek Üdvözítője, Jézus Krisztus, akinek műve a mi megváltásunk. akinek követése a mi egész tökéletességünk, nyisd meg nekem, kérlek, szentséges Szívedet, az élet kapuját és az élő vizek forrását, hogy általa a te ismeretedre eljussak, és az igazi erény vizét igyam, mely kioltja bennem a szornjúságot minden földi dolog után." 

Ámen.

Aktualizálás - summa summarum - 

  XXIV. - lelkigyakorlatok -

3. HÉT . 5. nap .

Szemlélődések Krisztus életéből : a csodatételek .

Jézus csodatételeit a Bibliában Máté, Márk, Lukács és János evangélisták írják le. A csodák egy része gyógyítással, másik része természetfeletti jelenségekkel kapcsolatos. Jézus tanítása és beszédei alapján úgy véli, mindenki képes lenne ezekre a csodákra, de a legtöbb ember kishitű, ezért nem képesek azokra, amiket ő véghez vitt. Példa erre az, amikor Jézus vízen járva közelít az apostolok csónakja felé, látva ezt Péter, a tanítványa, megpróbál Jézus elé menni – a vízen –, és egy pillanatra sikerül neki is.... A keresztény hívők a csodákra úgy tekintenek, mint Isten kinyilatkoztatására és dicsőségére.

II. A KÁNAI MENYEGZŐ.

A víz borrá változtatása a kánai menyegzőn Jézus első csodatétele, a szinoptikus evangéliumokban nem szerepel.

Három nap telt el azóta, hogy Nátánael csatlakozott Jézushoz mint az egyik első tanítványa. Jézus most a tanítványaival az északon fekvő Galileába, a szülőföldjükre tart. Úti céljuk Kána, Nátánael szülővárosa. Kána egy hegyvidéki település, északra Názárettől, ahol Jézus felnőtt. Egy esküvőre hívták meg őket.

Jézus édesanyját szintén meghívták az esküvőre. Mária a házasulandó pár közeli barátja, és úgy tűnik, ő is részt vesz a sok vendég kiszolgálásában.

Láthatunk benne előképet is: ahogy Jézus a vizet itt a menyegzőn borrá változtatta, úgy fogja majd a bor szubsztanciáját is „megemelni”, amikor a maga vérévé változtatja át az utolsó vacsorán.

Első előgyakorlat. Jn. 2, 1-11. 

A szokásos előkészítő ima .

I. Pont. Jézus részt vesz a menyegzőn .

Első pillanatra csodálkozunk, hogy Jézust ott látjuk a menyegzőn. Csodálkozunk, hogy Őt , meg merték hívni erre a látszólagosan világi ünnepségre. És Jézus nemcsak hogy megengedte, hogy meghívják, hanem el is fogadta a meghívást. És örömmel és szeretettel fogadta el. Szűz Mária is hasonlókép tett. Azért joggal vethetjük fel a kérdést: miért fogadta el a meghívást? Bizonyára fontos okok késztették Őt arra, hogy egy látszólag világi ünnepségen részt vegyen. Az első ok minden bizonnyal ennek az eseménynek és a vele kapcsolatos csodának titokzatos jelentése, melyet elmélkedésünk végén akarunk megfontolni. Egy második ok, hogy jelenlétével már most megszentelje a családot, a házassági frigyet. Ő, aki ezt a frigyet később a szentség méltóságára emelte és a keresztény családoknak királya, legmeghittebb barátja, oltalmazója akart lenni, és meghagyta, hogy szent Szívének képét a családokban elhelyezzék és tiszteljék, már most meg akarta áldani jelenlétével a családot. De ezek mellett a mélyebb okok mellett bizonyosan emberszeretete és jósága is késztette arra, hogy ezt a családot jelenlétével megörvendeztesse: örömöt akart nekik szerezni azzal, hogy köztük megjelent. Mily jóságos, mily leereszkedő, mily gyengéd az Úr , Jézus ! Megmutatja, hogy a legmagasztosabb erény és szentség, a legszigorúbb önmegtagadás is megegyeztethető az emberszeretettel és nyájassággal. Sőt példát ad, hogy az erénynek a kedvesség öltözetében kell megjelennie, akkor vonz leginkább. Nagy tévedés azt vélni, hogy az erénynek szűkségkép keménynek, durvának, szögletesnek, emberkerülőnek. eltaszítónak kell lennie. Kétszer nagyobb hatást ér el az erény, ha a kedvesség öltözetében jelenik meg. Mindenkinek mindene kell, hogy legyünk, hogy mindenkit megnyerjünk Krisztusnak. "Az örök életnek, a láthatatlan realitásoknak, a föld mulandóságának, az itteni örömök hiúságának nem zsákruhába öltöztetett és hamuval beszórt, hanem mosolygös, dalos, éneklő hírnökei kell, hogy legyünk", mondta valaki. Igy tettek a szentek is. Szent Ignác feltámasztott egy tyúkot, mely a kútba esett, hogy a gyermekeket szomorúságukban megvigasztalja. Don Bosco gesztenyéket szaporított ugyancsak a gyermekek megörvendeztetésére. Xavéri Szent Ferenc kiült a matrózokkal kártyázni, hogy őket a káromkodástól és rossz beszédektől visszatartsa és lelküket megnyerje Krisztusnak. Ezeket a példákat nem követhetjük a maguk teljességében, de egyet megtanulunk ; amit Szent Ignác annyira hangoztatott: másnak ajtaján kell bemennem, hogy a saját ajtómon jöjjek ki. Hozzá kell simulnom felebarátom lelkéhez, alkalmazkodnom kell hozzá, hogy bizalmát és ezzel lelkét megnyerjem. Ez a helyes alkalmazkodás igazi apostoli erény, melyet mindnyájyunknak követnünk kell.

Második előgyakorlat. Szemlélem Jézust, amint Szűz Mária kérésére a vizet borrá változtatja. 

Szemlélem Jézust és Szűz Máriát az asztalnál . Ez a  szemlélet már egymagában is oly tanulságos ! Nézem őket, hogyan ülnek, hogyan beszélnek, hogyan étkeznek, hogyan tekintenek. és mindezekből levonom a tanulságot a magam számára. Hogy viselkedem asztalnál, társaságban, világi ünnepségeken és szórakozások alkalmával? - Semmi feszeset, természetelleneset nem látok Jézusban és Szűz Máriában, és mégis mily szentek, mily tiszteletreméltóak ! Nem akadályozzák jelenlétükkel a vendégek ártatlan örömét. Igaz, hogy nem sok boruk volt, de mégis figyelemreméltó, hogy elfogyott a lakoma alatt. Tehát ittak, habár nem is mértéken felül . Milyenek az én örömeim, szórakozásaim, társaságaim ?

II. Pont. Szűz Mária kérése és Jézus csodatétele.

Az első dolog, ami feltűnik, hogy Szűz Mária észrevette a bor hiányát. Azt vélhetnők. hogy az figyelme ilyen dolgokra nem is terjedt ki. Hiszen egészen Istenbe merültnek gondoljuk a szent Szűzet. Az is volt. De viselkedésével megcáfolta azokat, akik úgy vélekednek, hogy az Istennel való egyesülés megakadályoz bennünket abban, hogy szemünk legyen a világi dolgokra is, felebarátunk szükségleteire, állásb eli kötelmeink pontos és hű teljesítésére, Isten érdekeire a külsö dolgokban és az élet forgatagában. Szűz Mária nem volt háziasszony, de valószínűleg segédkezett a munkákban. Ez is figyelemreméltó és épületes dolog. Vendég volt, és mégis segédkezett. Mint vendég sem akart tétlen lenni. Azért gondos szemmel nézett végig minden szűkséges dolgon és hamar észrevette a bor hiányát. Azonnal felfogta a szegény család zavarát is, és résztvevő szíve mindjárt kész volt a segítségre, még ha csodát kellene is kérnie. Kéretlenül is feltárja a helyzetet isteni Fiának. Mily bizalommal tölti el ez a jelenet a mi szívünket is a Szűzanya iránt! Mily jóságos, mily tapintatos, mily gyengéd az anyai szíve! Megérdemli egész bizalmunkat. Anyai szíve van minden bajunk, minden kérésünk, minden panaszunk iránt. Minden kicsi. és nagy ügyünket részvéttel felkarolja, földi ügyeinket is. És ha már földi dologban ily készségesen segített ezen a szegény családon, mily készséggel fog segíteni lelki bajainkban! Forduljunk tehát bizalommal hozzá, és panaszoljuk el neki minden bajunkat, minden szenvedésünket, minden kísértésünket, minden gyarlóságunkat. De ilyen legyen a mi részvétünk is felebarátunkkal szemben, legyen figyelmes szemünk testvéreink, alattvalóink szükségleteire, legyünk készségesek a segítésben, még ha alacsony szolgálatot kellene is teljesítenünk. Hiszen ott látjuk az Isten anyját, amint a házi munkákban segít. Igy tettek a szentek is, a szegényeket kiszolgálták , a betegeket ápolták, sebeiket megmosták, ruháikat javították. Igy tett Szent Erzsébet, így római Szent Franciska és sokan mások. Szent István király is sajátkezűleg osztotta a szegények közt az alamizsnáit és megmosta lábukat. Csodáljuk Szűz Mária hitét, kérését, bizalmát és közbenjárásának hatalmát! Tudja, kihez kell fordulnia. Jézus még nem művelt csodát, de Szűz Mária hisz. Mily csodálatos a kérése: "Nincs boruk." Külsőleg nem is kérés, és mégis a leghatalmasabb kérés. Olyan, mint Lázár nővérének a kérése: "Uram, akit szeretsz, beteg." (Jn. 11, 3.) Csak fel kell tárnia a helyzetet, és elég, hiszen Jézusnak oly jóságos szíve van. Ilyenek legyenek a mi kéréseink is, ha Istenhez imádkozunk vagy elöljárónktól kérünk valamit, teli megadással és bizalommal. Az ilyen kérések nem ellenkeznek a tökéletességgel. De az elöljáróknak is legyen szívük alattvalóik kérései iránt, olyan szívük, aminő Jézus Szíve volt, gyengéd és mégis erős. Mily kitartó Szűz Mária könyörgése! Jézus látszólag visszautasítja: "Mi közöm nekem és neked, ó asszony? még nem jött el az én órám." Ennek ellenére is Szűz Mária biztosra veszi kérésének meghallgatását: "Amit nektek mond,  cselekedjétek." Mintegy kényszeríti o Jézust, hogy őt meghallgassa. Ilyen legyen a mi imádságunk is. Ne veszítsük el bátorságunkat és bizalmunkat kérésünk első sikertelenségére l Ne mondjuk: Úgy sem használ imádságom! Gondoljunk a barátra, aki éjnek idején jön és barátjának ajtaján zörget, és kenyeret kér tőle vendége számára: "Ha nem is kelne föl és adna neki azért, mert barátja", mondja Jézus, "mégis alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki, amennyire szüksége van". (Lk. 11, 8.) Isten szereti az ilyen szent erőszakoskodást, mert a bizalomnak jele. Az ilyfajta erőszakoskodás nem ellenkezik a megadással Isten akaratába. Csodáljuk Szűz Mária könyörgő mindenhatóságát! Kérése megváltoztatja Jézus első csodatételének időpontját.  Isten, eltekintve Szűz Mária kérésétől, más időpontot határozott volna meg Jézus első csodatételére, de mivel öröktől fogva előre látta Szűz Mária kérését, azért öröktől fogva elhatározta, hogy ezt a kérést meghallgatja, és eszerint állapította meg Jézus első csodájának időpontját. Mily hatalmas a Szent Szűz . Ó, tegyük le kezébe egész lelkünket, legyünk az Ő tulajdona és birtoka, kérjük Őt, alakítson, formáljon belőlünk második Krisztusokat, hiszen az a forma, melyben Krisztus hű képmásai kialakulnak, a kegyelmek közvetítője, akinek szava mindenható szent Fiánál és a mennyei Atyánál! Jézus első nagy csodáját műveli, a vizet borrá változtatja. Ez valódi átlényegülés. Olyan erő működik Jézusban, mely csak a teremtő erővel hasonlítható össze. Az átlényegülés teremtő erőt tételez fel. Ez az erő változtatja át a kenyeret is Jézus testévé és a bort Jézus vérévé. Ó kérjük, változtassa át a mi "vizenyős" erényünket is Szűz Mária közbenjárására nemes, erős és édes borrá, mely megörvendezteti isteni Szívét! Jézus nagy csodát művelt, sok és jó bort adott a násznépnek. Ezekben a dolgokban is nagylelkű és bőkezű az Isten. Mind a hat kőveder két vagy három korsó tartalmú volt. Nem mérte szűk kézzel a bort, melyet adott; nem adott rossz rninőségű bort, hogy önmegtagadásra szorítsa a násznépet. Bőkezűen ad, az önmegtagadást az emberre bízza. A násznagy maga dícséri a vőlegény előtt a bor jóságát. Isten mindenben nagy. Az égboltra is nemcsak tíz csillagot tűzött, hanem tízezrével szórta rá a kis és nagy csillagokat. A mezőket nemcsak hét-nyolc fajta virággal ékesítette, hanem ezret és ezret hintett azokra isteni keze. Istennek ez a bőkezűsége ösztönözzön minket hálára. De kövessük is ezt a bőkezűséget felebarálunkkal szemben. Távolítsunk el lelkünkből minden szükkeblüséget és fukar érzületet, ne kényszerítsük felebarátunkat soha az önmegtagadásra, hanem a magunk részéről tegyünk meg mindent, ami az életet számára kedvessé teszi. Nem kell, hogy a teremtett dolgok élvezeténél érezhető kellemet erőszakkal elnyomjuk, de ne is tapadjunk ahhoz, hanem hálásan köszönjük meg a jó Istennek azt a jót, amit teremtményeibe rejtett. Hogy köszönöm meg Istennek a földi. jótéteményeket? A legjobb bort a végére tartottad fenn, mondja a násznagy a vőlegénynek. Ennek a szónak is rejtett értelme van. Isten is adományainak legjavát gyakran a végére tartja fenn.  Várakoztat bennünket. Késik kérésünk  meghallgatásával., Néha az elmélkedés eleje száraz, a végen jön a világosság és a vigasztalás. Ha nem tartunk ki, elveszítjük a kegyelmet. Néha a lelkigyakorlatok utolsó napjára tartja fenn Isten azt, amit nekünk adni szándékozik. Ha nem tartunk ki, nem kapjuk meg. Néha életünk végére tartja fenn legnagyobb kegyelmeit; és ha azt hisszük, hogy úgy sem nyerjük el azokat, és hűségűnkben lankadunk, sohasem leszünk azok részeseivé. Szent Teréz is csak 40-ik életévében nyerte el az imádság kegyelmét. A tanítványok pedig, akik Jézus hatalmának szemtanúi voltak, hittek őbenne .

Harmadik előgyakorlat. Kérem a kegyelmet, hogy ebben a titokban is megismerjem isteni Mesteremet, főleg leereszkedő jóságát és emberszeretetét, hogy egész bizalmamat neki ajándékozzam és öt lelkem középpontjává tegyem.

III. Pont. A csoda titokzatos jelentősége.

A katakombákban, ahol az első keresztények a szentmiseáldozatot bemutatták. különösen három csodát látunk gyakran a művészet által megörökítve: a kánai menyegzőt, az ötezer ember táplálását a pusztában, Lázár feltámasztását. Mind a három csoda az Oltáriszentség előképe. Lázár feltámasztása emlékezetünkbe hívja Jézus szavát: "Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete Lázár. vagyon i és én feltámasztom őt az utolsó napon." (Jn. 6, 55.) Jézus meg akarta mutatni, hogy az, aki a négy napos halottat szavával életre tudja kelteni, az a testet is fel tudja az utolsó napon a sírból támasztani. Ennek a feltámadásnak záloga pedig testének és vérének szentségi vétele. Az ötezer ember táplálása a pusztában előképe a lélek táplálásának Jézus testével és vérével. Vele együtt A kenyérszaporítás ülünk asztalánál, közöttünk van, • mint az atya gyermekei közt, és saját testével-vérével táplál minket. A kenyérszaporítás csodájával pedig meg akarta mutatni, hogy az, aki öt kenyérrel ötezer embert ki tud elégíteni, jelenlétét is sokszorosíthatja, és jelen lehet ezer meg ezer helyen, mindenütt, ahol csak a kenyeret és bort szentséges testévé és vérévé átváltoztatják. Végre a kánai menyegző két szempontból is előképe az Oltáriszentségnek. A víz átváltozása borrá megérteti velünk Jézus hatalmát, amikor a kenyeret testévé, a bort vérévé változtatja. De egyúttal a szentáldozás titokzatos Kána jelentőségét is feltárja előttünk. A szentáldozás lakoma, és pedig nászlakoma. Itt Krisztus a vőlegény, a lélek pedig menyasszony. A legbensőbb, a legszorosabb lelki egység létesül Krisztus és a lélek közt a szentáldozásban. Azért mondja az Egyház az áldoztatás szertartásánál: "Ó szent lakoma, melyben Krisztust vesszük magunkhoz, szenvedésének emlékét megújítjuk, a lélek kegyelemmel megtelik. és jövendő dicsőségünk zálogát kezünkben tartjuk. A szentáldozás lelki lakomája viszont egy még magasztosabb lakomának és násznak az előképe, annak a násznak és lakomának, amikor a lélek az örök boldogságban Istennel egészen eggyé lesz. Ezt fejezi ki  az Egyház az Oltáriszentségről szóló misének áldozás utáni könyörgésében: "Add, Uram, kérünk, hogy istenségednek örök élvezetével beteljünk, amelyet drágalátos testednek és vérednek ideiglenes vétele jelképez." Erre a nászlakomára, a Bárány titokzatos vacsorájára, készüljünk fel a szentáldozás lakomájában való gyakori részvétel által! 

Görög ortodox esküvői templom Kfar Kana településén
Forrás: Shutterstock.com / Gelia

A leírások szerint a zarándokok hagyományosan a Kafr Kanna nevű települést keresik fel, ahol templomot is emeltek a csodatétel emlékére, egyes történészek azonban Khirbet Qana helyszínét jelölik meg. Ez a település 8 mérföldre északnyugatra van Názárettől és 12 mérföldre nyugatra a Galileai-tengertől.

Imádság a boldogságos Szűzhöz, a kegyelmek közvetítőjéhez, és Jézushoz az Oltáriszentségben.

Oltalmad alá futunk 

Oltalmad alá futunk! Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején; hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkor dicsőséges és áldott szűz, Asszonyunk, Közbenjárónk és Szószólónk! engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. 

Ámen. 

Magasztalja az én lelkem … 

Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én szívem megváltó Istenem felett. 

Mert ránézett szolgálója kicsinységére, íme mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék. 

Mert nagy dolgot cselekedett nekem, a Hatalmas, kinek szent az ő neve. 

És irgalma nemzedékről nemzedékre azokon van, akik őt félik. 

Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a szívük terveiben kevélykedőket. 

Hatalmasokat levetett a trónról és kicsinyeket felemelt. 

Éhezőket betöltött jókkal és üresen bocsátott el gazdagokat. 

Felkarolta Izraelt az ő szolgáját, megemlékezvén irgalmasságáról; amint szólott, vala atyáinknak, Ábrahámnak és ivadékának mindörökre. 

Ámen. 

Aktualizálás - summa summarum - 

  XXIII. - lelkigyakorlatok -

3. HÉT . 4. nap .

VILÁG VILÁGOSSÁGA. - ÉLŐ VIZEK FORRÁSA. - ÉLET KENYERE.

I. NYOLC BOLDOGSÁG

    A hegyi beszédet megnyitó boldogságmondások Jézus ajkáról. : 

-Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. 

-Boldogok a szomorkodók, mert őket majd megvigasztalják. 

-Boldogok a szelídek, mert ők birtokolják majd a földet. 

-Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert őket majd kielégítik. 

-Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalmasságot nyernek. 

-Boldogok a tisztaszívűek, mert ők látni fogják Istent. 

-Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hívják majd őket. 

-Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 

   Boldogok vagytok, ha átkoznak és üldöznek titeket, és hazug módon minden rosszat rátok fognak énmiattam; örüljetek és ujjongjatok, mert bőséges jutalmatok van a mennyben, így üldözték az előttetek élt prófétákat is.” (Mt 5,3-12.)

Első előgyakorlat. : Mt. 5, 1-12. 

I. Pont. Ki tanít?

A szokásos előkészítő ima .

Szemléljük Jézust mint tanítót! Az önmegtagadás és a kereszt szigorú tanítása ellenére is követik a seregek, mert valami ellenállhatatlan erő vonzza őket hozzá. Kell, hogy jó legyen, amit mond; kell, hogy legyen valami benne, ami a seregeket vonzza. Az elmélkedésben a királyságéról láttam, hogy mi ez az erő. Én is hatása alá kerültem. Ő a  nagy mágnes, mely a lelkeket ,vonzza. Ő a lelkek Jegyese ; személye es szeretete az, ami a lelkeket hozzá kapcsolja. ."Vonj engem magad után, siessünk keneteid illata után." (En. l, 3.) Ott ül az örökkévalóság hegyén. "Királyi széked, Isten, örökké áll." (44. zsolt.) Csak az örökkévalóság látószögéből lehet megérteni az tanítását. Megnyitja száját, ezeket az isteni ajkakat - a népek tanítója, az isteni Bölcsesség, az örök Atya Igéje. Így még senki sem beszélt. Ki beszél? Ö megmondja: "Én vagyok a világ világossága , aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn. 8, 12.) "Én vagyok a jó pásztor és életemet adom a juhokért." (Jn. 10, 14-15.) "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki énbennem hiszen, nem hal meg soha mindörökké él " (Jn. 11, 25-26.) "Az igék, melyeket én szólottam nektek, azok szellem és élet." (Jn. 6, 64.) "Én vagyok az élő kenyér, aki mennyből szállottam alá." (Jn. 6, 41.) "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely az Isten szájából származik." (Mt. 4, 4.) Én vagyok az Isten Igéje. "Én azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra." (Jn. 18, 37.) Úgy szól, "mint akinek hatalma van" (Mt. 7, 29); mert Ő az Isten} Bölcsesség maga, Ő magának Istennek tekintélyével tanít. Úgy szól, mint akinek hatalma van; mert nemcsak szóval, hanem példájával is tanít. Úgy szól, mint  akinek hatalma van; mert tanításával összeköti kegyelmét és segítségét, hogy meg is tehessűk, amit nékünk parancsol. Van szíve, mely velünk érez és megérti nehézségeinket ; nem olyan Ő, mint az írástudók és farizeusok, akik "nehéz és elviselhetetlen terheket kötözgetnek és raknak az emberek vállaira, de maguk egy ujjukkal sem akarnak azokon lendíteni. (Mt. 23, 4.) Hallgassuk Őt! Minden szava csak jóság, minden szava csak örök javunkat célozza. Kimagaslik mögötte királyi zászlaja, és e zászlóra rá van írva országlásának jelszava: "Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatosszívű." (Mt. 11, 29.) Alázatosság és szeretet!

Második előgyakorlat. A hegy oldalán, körűlvéve tanítványaitól és a népseregtől, ott ül Jézus és tanít. Álljunk mi is hallgatói közé. Ily szavakat ember szájából még nem hallottunk. Egészen olyan Ő, amilyennek őt az elmélkedésben a Két zászlóról láttuk. 

II. Pont. Mit tanít ?

Ez az Ő szent Szívének manifesztuma. Az ö elvei, országának alaptörvényei. Az evangélium szavaival ugyanazt halljuk most, amiről előbb már a Két zászlóról szóló elmélkedésben elmélkedtünk.

A boldogságról beszél, Folyton ismétli: boldog, boldog, aki az én országom alaptörvényeit megtartja. az önmegtagadás és a szeretet törvényét. Mi indítja meg jobban az emberi szívet, mint a boldogságnak szava? Mindenki a boldogságot keresi, azok is, akik a világ örömei után futnak - s mégis, mily ellentétes a világ s Jézus tanítása a boldogságról!

"Boldogok a lelki szegények", mondja Jézus, "boldogok, kik nem tévedtek meg az arany miatt, és nem bizakodtak sem pénzben, sem kincsben." (Sir. f. 31, 8.) Boldogok, akik vagy önként lemondtak vagyonukról, hogy egészen Istennek éljenek, vagy legalább szívüket nem kötik oda a földi javakhoz, hanem jótékonyságra és istenes dolgokra használják és barátokat szereznek maguknak a hamis mammonból, hogy mikor elmúltak, befogadják őket az örök hajlékba. (Lk. 16, 9.) - Boldogok a gazdagok, mondja a világ, akiknek megvan mindenük, amit szemük-szájuk kíván, és élvezik a föld minden lehető gyönyörét, akik érvényesülni tudnak és vagyont gyűjteni, akár mások letiprásával is, és csak maguknak élnek. "Boldogok a szelídek", mondja Krisztus, boldogok, akik, ha megütik jobb orcájukat, odafordítják a másikat is, és ha el akarják venni köntösüket, átengedik palástjukat is, és ha valaki ezer lépésnyire kényszeríti őket, kétannyira mennek el vele. (Mt. 5, 39-41.) Ez a hatalom legyőzte a A szelídek világot. Nagy Sándor és a Cézárok , trónja ledőlt, de Krisztus országa örökké áll. - Boldogok a hatalmasok, mondja a világ, akik minden akaratukat érvényesíteni tudják és letörnek minden ellenállást. "A világ bölcsessége az őt követőknek megparancsolja, hogy keressék a tisztelet kimagasló csúcsait és, ha elérték, örvendjenek a földi dicsőség hiúságának, a másoktól elszenvedett sérelmeket többszörösen visszafizessék, ha futja az erőből, senkinek, aki ellenáll, ne engedjenek, ha hiányzik az erő, békét színlelő jósággal érjék el azt, amit gonoszsággal elérni nem tudnak." (Szent Gergely.] Boldogok, akik sírnak", mondja Krisztus , boldogok, akit saját bűneik és mások bűnei felett zokognak , boldogok, akik a világ örömeit megvetik. és szent szomorúságban töltik napjaikat, de emellett élvezik azt a békét, melyet a világ minden élvezetével együtt sem adhat (Jn. 14, 27.) "Ott a bölcsek szíve, hol gyász vagyon, a balgák szíve pedig  ott, hol öröm lakozik." (péld. 7, 5.)  - A világ mondja: Boldogok, akik egy földi élvezetet sem hagynak kihasználatlanúl, akik "élvezik a teremtést, míg fiatalok, akik borral töltekeznek és nem mennek el az évszak virága mellett, akik rózsákkal koszorúzzák meg magukat, mielőtt elhervadnak, és mindenütt otthagyják vígságuk jeleit." (Bölcs, 2, 6-9.) "Pezsgő, rózsák, kacagó nimfák tánca", ez Heine és a világ boldogsága és bölcsessége. *; 

*    Adass tehát bort s illatolajt ide 

      S rózsákat, amíg állapotunk virul, 

      Míg tart erőnk, s el nem szakítják 

      Élet időnk fonalát a Párkák.    - (Ford. Barna G.)

 

"Boldogok, akik élvezik és szomjúhozzák az igazságot", mondja Krisztus, akiknek soha sem elég Istenből, az égiekből, az erényből, a jótettekből ; akik a maguk szemében sohasem eléggé szeretetteljesek, alázatosak, tiszták, önfeledtek, buzgók és könyörületesek ; akik mindig úgy érzik, hogy még kevéssé haladtak előre Isten ismeretében és szeretetében. Boldogok, akik nemcsak a maguk, hanem az egész  világ,. felebarátjuk, a lelkek számára  szomjazzák az az igazságot akik gyötrődnek a tudat alatt, hogy oly sok lélek nem ismeri, nem szereti Istenét. "Boldog az ember, ki bölcsességgel tölti idejét, és ki annak igaza fölött elmélkedik." (Sir. f. 14, 22.) "Boldogok, akik a külső vágyaktól visszatartják magukat, akiknek reménysége a belsők felé irányítja lelkük szárnyalását, akik testüket sanyargatják és egész vágyukkal az égi haza után epednek, az örök jutalmat keresik és fáradságukért nem fogadnak el emberi elismerést." (Sz. Gergely, 12. hom.) - A világ mondja: "Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet és ne tekintsük a koros aggastyán ősz haját. Leselkedjünk az igazra, mert alkalmatlan nekünk, és ellenkezik tetteinkkel." (Bölcs. 2, 10-12.) Boldogok, akik elnémították lelkiismeretük furdaló szavát és Nietzschével már a jó és nem jó fölött állanak, akiknek egyetlen törvényük az én-nek kielégülése, akiknek nincs már skrupulusuk, és erkölcsi szempontok nem képeznek gátat számukra, ahol érvényesülni kell ; akiknek jó az igazság ott, ahol hasznot húzhatnak belőle, de jó a hazugság is, ha előbbre jutásuknak szolgál. "Boldogok az irgalmasok", mondja ismét Krisztus, mert az "irgalmaslelkű áldásban részesül. Siker és tisztelet jut annak, ki adakozik és megnyeri azok lelkét, kik adományát veszik." (Péld. 22, 9.) Boldogok, akik nem tudnak elhaladni a szomorkodó mellett, hogy könnyeit le ne törülnék, a szűkölködő mellett, hogy éhségét ne csillapítanák, a mezítelen mellett, hogy ne ruháznák. Boldogok, akik irgalmasan eltűrik, elviselik felebarátjuknak velük szemben elkövetett sértéseit, hibáit, és mindig készek a megbocsátásra és kibékülésre. - A világ "bedugja fülét a szegény kiáltására" (Péld. 21, 13), nem is akarja látni a nyomort, a betegséget, az ínséget, mert megzavarja gondolatait. Fényűzésbe, bárokba, korcsmákba zárkózik, hogy ne hallja a szűkölködők rimánkodását, a nyomorultak sikoltását ; zenével, tánccal harsogja túl a szegények és szenvedők jaját, és ha véletlenül küszöbére téved egy közülük, durva érzéketlenséggel és könyörtelenül taszítja el onnét. De "maga is kiált majd, és nem lesz, ki meghallgassa." (Péld. 21, 13.) "Boldogok a tisztaszívűek", mondja a tisztaszívű Jézus,  azok, akiket a bűn lehelete, sohasem érintett, vagy akik "megmosták ruhájukat és fehérré tették a Bárány vérében" (Jel. 7, 14) és most tiszták lettek, tisztábbak, mint talán a bűn előtt voltak. Boldogok, akiknek minden ajándéka és törekvése csak az Isten és ami lelki és örökkévaló, akiket nem szennyez be a mulandó földi dolgok vágya és kívánsága, és főleg azok, akik mentesek a test minden undokságától. akik szeplőtelen lábbal mennek át az állatias ember minden utálatosságán, és Isten csókját viselik homlokukon. - A világ szemében ellenkezőleg boldogok azok, akik az érzéki gyönyörök fanyar édességét kóstolják és isszák naponként, percenként, akiknek "bujálkodásától nem marad rét érintetlenűl" (Bölcs. 2, 8), akiknek boldogsága olyan, mint a méz, melyben a darázs fulánkja van, vagy mint az édesség, mely émelyít és vágyat kelt a keserű után:

" Legédesebb percünkbe is vegyül

Egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak, 

Talán sejtjük, hogy az ily perc - virág, 

S Igy hervatag. "

(Madách Ember Trag. VI. sz.] 

"El a zenével, tánccal : émelyít 

Ez örökös édesség tengere, 

Keserűt kívánná már szívem: 

Boromba ürmöt, és fulánkot a 

Piros ajakra, vészt fejem fölé." 

(U. o. IV. sz.]

"Boldogok a békeségesek", mondja Krisztus. Szent Ágoston felsorolja a béke különféle fajait. (De Civ. Dei 19, 13.) Mindez boldogságot jelent és nyugalmat ad a léleknek. Ez a béke gyakran olyan, mint a tengermélyi csend. A tenger tükrét fodrozzák a hullámok, felkorbácsolja a vihar, talán emeletig tornyosulnak a magasba, de a tenger mélyén örökös béke és nyugalom honol, oda nem ér le a vihar sivító szele. Ilyen a lélek, akiben Isten lakik. Boldogok, akik ezt a békét, mely bensőjüket betölti, másokra is kisugározzák és békét lehelnek mindenfelé, ahol csak járnak. - A világ harcot, háborút, tagadást akar. Lucifer szelleme ez, az  ellenmondás, a békétlenség szelleme. . Nem is adhat mást, mint ami lényege. Mindig nyugtalan, mindig elégedetlen, boldogsága mindig új boldogság keresése és meg nem találása, harc az ellen, ami igazi boldogságot ad. Megkezdődik az örökös hajsza, a küzdelem, a végnélküli keresés és nyugtalanság. Rendszer rendszert kerget, mint felhő felhőt zivataros égen. Kettéhasad a boldogtalan emberi szív, Keres és nem tudja, hogy mit.

"Zokog a szívem egyre,

Míg erő cseppje hull, 

Mily vágy fakaszt könnyekre, 

Mily bánat szállt szívemre? 

Hisz az a kínnak kínja, 

Hogy nem tudom, mi bánt? 

- Szeretni már, gyűlölni 

Feledtem egyaránt. "

                                       (Paul Verlaine.)

"Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért", ez Krisztus utolsó szava, melyet a boldogságról mond. És hozzáteszi: "Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudván minden rosszat mondanak rátok én  érettem." Ez volt a szentek számára a  boldogság zenitje. Csak aki hiszi,. hogy Krisztus az Isten Fia, tudja megérteni az ő szavát. A nyolc boldogság, és különösen az utolsó, épp oly hallatlan valami volt akkor Jézus hallgatói előtt, mint most előttünk. Az ember, aki szegény, aki üldözést szenved, természettől fogva inkább azért megy Istenhez, hogy szegénységén segítsen, üldözőitől megszabadítsa: és Jézus a szegénység szeretetéről, az üldözés kívánatos voltáról, oly üldözésről beszél, melyet érette el kell viselni, örömmel kell elviselni, üldözésről, mely a boldogságok boldogságát jelenti. Ez valóban hallatlan beszéd. A mai világ előtt is hallatlan, hallatlan és értelmetlen mindenki előtt, aki nem tudja vagy nem akarja tudni, hogy Krisztus az élő Istennek Fia, aki értünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által minket gazdagokká tegyen (2 Kor. 8, 9), és a kereszten meghalt, hogy nekünk örök életet adjon. Mennyire értjük mi meg az tanítását? Mennyire él még mibennünk is a világ szelleme? Mennyire él bennünk az ősi ember, aki még nem öltözött át az új emberbe, abba, aki "Isten képére teremtetett igaznak és szentnek?" (Ef, 4,24.) Mikor aquinói Szent Tamás megírta nagy teológiai művét, a feszület előtt térdelve, ezt a szót hallotta Jézus szájából: Tamás, jól írtál rólam, mily jutalmat vársz tőlem? A mennyei Atya is mintegy lehajol egyszülött Fia fölé, amikor hegyi beszédét tartja, és mondja: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok !

Harmadik előgyakorlat. Kérjük a kegyelmet, hogy az emberré lett örök Bölcsességet, a világ Világosságát, mindig jobban megismerjük, a szájából elhangzó élet igéit mindig jobban megértsük, hogy Őt napról napra lángolóbban szeressük és napról napra hűségesebben kövessük.

III. Pont. Mit ígér?

Törvényeinek megtartásáért a boldogságot ígéri. Nagyobb, erősebb szankciót nem is adhatott volna. Tanításának követése által boldog leszek. Ő mondotta, és az Ő szavai igazság és élet. Aki az Ő szavait hallgatja, az a legjobb részt választja. (Lk. 10, 42.) "Ha ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha megteszitek azokat." (Jn. 13, 17.) "Boldog az ember, akit te oktatsz, Uram, és törvényedre megtanítasz." (93. zsolt.) Boldog azért is, mert a te tanításod a lelki élet tökéletességét, a lélek igazi nagyságát rejti magában, és aki erre a magaslatra felemelkedik a te kegyelmeddel, azt méltán boldognak nevezzük. Arisztotelész, a pogány bölcs, mondja, hogy "a legjobbakat nem dicséret illeti, hanem ennél sokkal nagyobb és jobb valami. Mert az Istent boldognak nevezzük, és az embereket is, akik Istenhez leghasonlóbbak, boldogoknak nevezzük." [Eth, Nicorn. 1, 12.) Boldogoknak nevezzük a mennyország dicső lakóit ; de aki Isten kegyelmével már ezen a földön felemelkedik a tökéletesség hegyének ama magaslatára, melyet a hegy jelképez, ahol Jézus tanít, az már részese a mennyországnak, és azért méltán boldog: "Boldogok a lelki szegények, boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa." Ezért nevezted, Uram, boldognak apostolodat is, aki szegénységedben és üldöztetéseid közepette megismerte benned, hogy Isten Fia vagy: "Boldog vagy Simon, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, ki mennyekben vagyon." (Mt. 16, 17.) Míg ellenkezőleg sátánnak, kísértőnek nevezted ugyanazt az apostolodat, mikor vissza akart tartani a szenvedéstől és a kereszt gyalázatától: "Távozzál előlim, kísértő! megbotránkoztatsz engem, mert nem az Isten dolgával gondolsz, hanem az emberekével" (Mt. 16, 23.) Senkisem érti meg tanításodat, aki benned Isten Fiát fel nem ismeri ; ezt pedig csak az ismeri fel, akit erre a mennyei Atya megtanít. "Senki sem jöhet énhozzám, hacsak az Atya, ki engem küldött, nem vonzza őt." (Jn. 6, 44.) Ezért ennek a beszédnek a hallatára is, melyet a hegyen tartottál, sokan mondják úgy, mint amikor szent testedet Az örök élet igéi és véredet eledelül és italul ígérted: • "Kemény beszéd ez, ki hallgathatja azt?" (Jn. 6, 61.) És te hozzánk fordulsz, mint akkor tizenkét apostolodhoz fordultál, és szomorúan kérdezed: Talán ti is el akartok menni? Mi pedig hű apostoloddal valljuk és mondiuk: "Uram! kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak." (Jn. 6, 69.) Te kegyelmet adsz, hogy tanításodat követhessük és nem raksz vállainkra elviselhetetlen terheket, anélkül, hogy ne segítenél azokat viselni (Mt. 23, 4), hanem "jó és kegyes a szellemed, Uram, mindenekben" (Bölcs. 12, 1), és te mondod: "Az én igám édes, és az én terhem könnyű." (Mt. 11, 30.) Csak két kézzel kell megfognom igádat és erősen megragadnom. magamhoz szorítanom keresztedet, akkor könnyű ; de hacsak kis ujjammal nyúlok hozzá félve és húzódva, akkor igen nehéznek, elviselhetetlennek látszik. A csalán is csíp, ha nem fogom meg ügyesen és erősen. Mily boldogok voltak a szentek, akik téged az önmegtagadás és kereszt útján követtek ; "Telve vagyok vigasztalással, felette bőséges az én örömöm minden szorongatásunk mellett" (2 Kor. 7, 4.), mondja nagy apostolod, akiről magad mondtad: "Megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." (Csel. 9, 16.) "Én vagyok igen nagy jutalmad" (Gen. 15, 1), ezt ígéred nékünk is, ha elhagyjuk a földi gondolkodás országát és szent ígéreteid, a boldogság ígéreteinek földjére követünk. Egykor majd, ha az én időm is eljön, mondani fogod rólam: Ez az én szeretett fiam, barátom, apostolom, jegyesem, kiben nekem kedvem telt ; mert az én tökéletes képmásom, akiben a földi életemet folytattam szegénységben, megalázódásban és üldözésben. Jöjj, barátom, jegyesem "hagyd el az oroszlánok tanyáját, a párdúcok hegyeit" (En. 4, 8), Jöjj, megkoronáztatol  !  

Imádság. Kérem a boldogságos Szűz Máriát, eszközölje ki számomra a kegyelmet, hogy Jézus tökéletes követői közé felvétessem és az oldalán harcoljak a szegénység és az alázatosság zászlaja alatt. Üdvözlégy. 

- Ugyanezt kérem Jézustól, hogy szent Szívének erényeit tökéletesen kövessem és hozzá egészen hasonló legyek. Krisztus lelke. 

- Ugyanezt a mennyei Atyától, hogy engem szent Fia társaságába, apostolai, barátai, jegyesei közé felvenni kegyeskedjék. Miatyánk. . 

"Emberek Üdvözítője, Jézus Krisztus, akinek műve a mi megváltásunk. akinek követése a mi egész tökéletességűnk, nyisd meg nekem, kérlek, szentséges Szívedet, az élet kapuját és az élő víz forrását, hogy általa a te ismeretedre eljussak és az igazi erény vizét igyam, mely kioltja bennem a szomjúságot minden földi dolog után." Ámen.

Aktualizálás - summa summarum - 

  XXII. - lelkigyakorlatok -

3. HÉT . 3. nap .

IV. AZ APOSTOLOK KÜLDETÉSE.

Első előgyakorlat. Mt. 10,5-42.

I. Pont. Krisztus maga köré gyűjti apostolait, és hatalmat ad nekik, hogy a betegeket meggyógyítsák és az ördögöket kiűzzék .

A szokásos előkészítő ima .

Ez a küldetés még nem a végleges ; azt csak a feltámadás után adja nekik Jézus, amikor majd mondja: "Elmenvén az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." (Mt. 16, 15.) Ez a küldetés csak próbaküldetés, begyakorlás, tapasztalatszerzés, mintegy újoncidő az apostolok számára, valami experimentum-féle. Azért nem is küldi őket Jézus az egész világba, hanem csak a zsidókhoz. Ezeknek akarja Jézus először hirdetni Isten országát, mert ők az Isten választott népe. Csak ha majd visszautasítják a kegyelmet maguktól, érvényesül Jézus szava: "Elvétetik tőletek az Isten országa, és oly népnek adatik, mely meghozza annak gyümölcsét." (Mt. 21, 43.) Az apostolok első pillanatra bizonyára meg voltak lepve, hogy ők is, mint Jézus, városról-városra, faluról-falura fognak menni, hogy "Isten országát" hirdessék. Most érzik magukat először igazán apostoloknak, és örvendenek kiválasztásuknak. Kettős feladatot tűz ki nekik mesterük, és kettős hatalommal ruházza fel őket: meg kell gyógyítaniok a test és a lélek betegségeit, hatalmat ad nekik a testi bajok és a gonoszlélek felett. A csodatételek hatalmát közli velük, hogy az emberek felismerjék bennük Isten küldötteit. A testi bajok gyógyítása által kell  hozzáférkőzniük a lelkekhez, hogy azokat is meggyógyítsák. Hiszen a betegségek is a bűnnek következményei, az áteredő bűn és a személyes bűnök szomorú öröksége. Azért viseltetik Krisztus apostola szánalommal a testi bajok és nyomorúságok iránt mert tudja, hogy mindez a bűn következménye, amely miatt leginkább szánja a lelkeket. Minden szent tarisznyával járt, tartja a közmondás. Nem volt szent, aki ne akarta volna embertársainak földi, testi bajait is enyhíteni, gyógyítani. Jézus is így tett. A főgondot azonban a lelkek gyógyítására kell fordítaniok. A gonoszlélek külső hatalma a test fölött, mely leginkább az ördögi megszállásban mutatkozott, csak jelképe volt belső hatalmának a lelkek fölött a bűn által. Aki a bűn által aláveti magát az ördög hatalmának, az rabszolgája lesz az ördögnek. Ezeket a bilincseket töri szét Krisztus apostola, mikor a keresztség szentsége által lerontja sátán birodalmát a lélekben: "Távozzál tisztátalan lélek", mondja a pap a keresztség szentségében, "adj helyet a Szentléleknek." Ezeket a bilincseket töri szét Krisztus apostola, amikor kezét felemeli a feloldozásra a gyónás szentségében a bűnök bocsánatára. A test és a lélek bajait gyógyítja, mikor a betegek kenetével erősíti meg a súlyos beteget, hogy letörölje lelkéről a bűn utolsó maradványait és erőt adjon a betegségtől meggyötört testnek, sőt gyógyulást is, ha ez Isten gondviselésének megfelel. Mily csodálatos az apostolok és utódaik hatalma! A csodatevés hatalma ugyan nem szállt az apostolokról utódaikra. Ezt Isten csak kivételes esetben adja az embereknek; de Csodálatos hatalom a lelki hatalom rájuk szállt, és megmarad a világ végezetéig. Mit használ minden földi hatalom, ha nem képes letörni sátán uralmát a lélekben ! Mit használ minden orvosi tudás, ha nem képes a lélek bajait gyógyítani ! Mit használ minden mulandó gazdagság, ha nem tudja betölteni a lélek szegénységét ! Erre csak az a hatalom, csak az a gyógyító erő, csak az a kincs képes, melyet Jézus apostolainak és utódaiknak adott az Anyaszentegyházban. Boldogok, akik ennek a: hatalomnak, ennek az erőnek és kincsnek letéteményesei ; de boldogok azok is, akik a lelki közlés által ennek a hatalomnak áldásos gyümölcseiben részesülnek.

Második előgyakorlat. Szemlélem Jézust, amint apostolainak mondja: "Íme úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok." 

II. Pont. Krisztus apostoli okosságra és szelídségre oktatja tanítványait.

"Úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok." Valóban, találó hasonlat! Az apostolok igazi juhok a világ farkasaihoz képest. Mily védtelenek, mily gyengék, mily tehetetlenek természetes képességeiknél fogva és feladatuk nagyságát tekintve, ha a világ bö1cseivel és hatalmasaival összehasonlítjuk őket! Ki merte volna felvenni a harcot egy egész pogány világgal , az emberi önzés minden erőszakával és rafináltságával szemben? Ki mert volna vállalkozni arra, hogy a bírvágy, az érzékiség, a gőg százszoros rabláncait széttöri? Ki merte volna kezét rátenni a pogány templomok fundamentumára, hogy azokat lerombolja, Wotan tölgyének * gyökerére, hogy azt ledöntse? 

* A germán ősvallás  hitvilága és vallása a kereszténység felvétele előtt. Odhin (Odin, Wotan) az északi germánok fő istene – aki a déli germánoknál Wotan néven szerepel – a teremtő, az istenek atyja és uralkodója. Thor (Donar) ..

Erre csak Krisztus apostolai mernek vállalkozni, akkor is, ma is. De nem valóban juhok-e a farkasok közt? Emberi tudás, ékesszólás nem képes lelkeket megtéríteni. ehhez isteni erő és kegyelem szűkséges: "Nálam nélkül semmit sem tehettek." (Jn. 15, 5.) Mily egyszerűek, mily tudatlanok, mily félénkek az apostolok! Galileai halászok szembeszállnak a görög filozófiával, művészetükkel, a római imperiummal. Mily erőszakos, mily csalárd a világ mainapig is, hogy tud élni az eszmeközlés, a propaganda minden eszközével! Hogy tud appellálni az emberi természet minden önszeretetbőlfakadó érzésére, kevélységére. érzékiségére. hatalomvágyára, bírvágyára! Valóban, mint juhok mennek Krisztus apostolai a világ farkasai közé. Azért kell különösen két erénnyel felszerelve lenniök, az okossággal és a szelídséggel. Az okosság egyik főkelléke Krisztus apostolának. Ettől az erénytől félnek legjobban Krisztus ellenségei. Az együgyű jámborságot megvetik. játszanak vele, kigúnyolják, vagy egyszerűen semmibe veszik; de nem bírják elviselni, hogy az istenfélelem a tudással és főleg az okossággal legyen felvértezve. Mert akkor igazi erő és hatalom az, amilyen csak az igazság okosság és szelídség. lehet, ha az őt megillető tekintéllyel lép fel. A tudással és okossággal felvértezett igazság elől meg kell hátrálnia minden hamisságnak és tévelynek. De épp oly fontos a szelídség is. A haragos ember nem hódít lelkeket. A szelídség még a farkasokból is bárányokat képes alakítani. A szelídség világhatalom. "Boldogok a szelídek, mert ők lesznek bírtokosai a földnek." (Mt. 5, 4.) "Egy csepp mézzel több lelket lehet megfogni", mondja szalézi Szent Ferenc, "mint egy akó ecettel." E szavának beigazolója maga volt. Szelídségével a lelkek ezrét vonzotta magához és térítelte meg. Egy pogány xavéri Szent Ferencnek arcába köpött. A szent a legnagyobb nyugalommal törölte le arcát. Ez a példa úgy hatott a pogányra, hogy megtért. A szentnek haragja nem téritette volna őt meg, szelídsége megtérítette. Mily sokat árt a keménység, a türelmetlenség, a harag Krisztus érdekeinek, ha azt az emberek az apostolaiban, az érdekeinek megszernélyesítőiben, hithirdetőiben tapasztalják. Azé a világ, akié a szívek! A szívek hódítója, királya pedig a szelíd és alázatos szeretet.

Harmadik előgyakorlat. Kérem a kegyelmet, hogy Mesterem tanítását megértsem és Szíve szerinti apostola legyek.

III. Pont. Megtanítja apostolait az igénytelenségre és megadja nekik küldetésük célját.

"Ne legyen aranyotok, se ezüstötök, se pénzetek övetekben." Amint azt az elmélkedés a Két zászlóról lelkünk elé állítja, Jézus a szegénység szeretetére, az igénytelenségre, az alázatra szólítja fel követőit. Ezeknek a vonásoknak kell elsősorban országának hirdetőiben, apostolaiban tündökölniök. A szegénység szeretetében, az igénytelenségben még a közönségesen is túl kell menniök. Még látszatát is kerülniök kell annak, hogy földi előnyökért dolgoznak, vagy hogy ragaszkodnak azokhoz. Igényteleneknek kell lenniök ruházatukban is, sőt készeknek kell lenniök elviselni az időjárás kellemetlenségeit, csakhogy igénytelenségük kitűnjék. "Ne legyen táskátok az útra, se két köntöstök, se sarutok, se bototok." Ez meg fogja őket tanítani arra, hogy Isten gondviselésében és a hívek jószívűségében bízzanak. "Mikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt ? " (Lk. 22, 35.) "Méltó a munkás az élelmére. " (Mt. 10, 10.) A fösvénység jobban visszatetszik Krisztus apostolaiban, mint bármi egyéb. Ha a hívek sokasága vissza tud húzódni egyszerű helyekre, tud kényelmetlenséget eltűrni, miért ne Krisztus apostola? Igénytelenségével, áldozatosságával példát kell adnia. Nem mindig vár rá kényelmes szoba utazásai közben, a missziókban, apostoli munkájában. Nem hordhatja magával egész felszerelését és házi berendezését. A fogadás nem egyforma mindenhol és mindenki részéről. "Ha :van eledelünk s ruházatunk, elégedjünk meg velük" (1 Tim. 6, 8), mondja Szent Pál. És önmagáról szólva vallja: "Tudok szűkölködni és bővelkedni egyképpen, tudok jóllakni is, éhezni is, bővelkedni és nélkülözni is." (Fil. 4, 12.) "Elmenvén, hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa." Ez az apostoli küldetés célja, ez az Egyház célja és feladata: Isten országának hirdetése. Nem a földi bölcsesség közlése, nem a világi kultúra és tudomány, nem a gazdasági kérdések, nem a művészet, még kevésbé a politika, hanem Krisztus országának hirdetése az apostolok és az Egyház feladata. Ez a célja és feladata minden katolikus akciónak és megmozdulásnak : a lelkeket Krisztushoz vezetni.  

Krisztus országa., De ebben munkában hatalmas segítséget nyújthatnak a természetfölötti eszközök mellett a természetes erők is, melyeknek igénybevételét Krisztus sem tiltotta, melyeket maga is felhasznált és alkalmazott. Bárcsak ne volnának "a világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál." (Lk. 16, 8.) Gyönyörűen mondja Newmann bíboros az Anyaszentegyházról: "Nem tehet róla, hogy sikerei vannak, nem tehet róla, hogy erős, nem tehet róla, hogy szép. Ez az öröksége ; ahogy megmozdul, csodálkozásba és ámulatba esik a sokaság. ,Et vera incessu patuit dea.' Nem lehet máskép ; de nem ez a törekvése, célja; csak azzal a küldetéssel halad előre, hogy gyógyítsa a lélek sebeit."! (Newman, Anglican difficultíes. - Lilly, Characteristics, London 1875. p. 350.) Kíséretében szükségképen ott van az emberiség boldogsága és ékessége még földi szempontból is. Kíséretében halad a tudás, a művészet, a kultúra, a jólét, az erkölcsösség, a megelégedés, a boldogság. Megfordítva, nélküle csődöt mond minden tisztán emberi kultúra. A 20. században is emberhúst esznek, civilizált országokban embereket égetnek el, embereket fagyasztanak meg, emberek tagjait vágják le, akár a 17. századbeli vad írokézeknél, vagy a déli tenger szigeteinek kannibáljainál. A házasság intézménye szentebb olykor a vad, civilizálatlan népeknél, amelyeknél még valahogy megmaradt a természet törvényeinek emléke, mint a civilizáció és az ál kultúra által emancipált ú. n. kultúrnépnél. Bizonyos természetes becsületesség, igazságszeretet, egyenesség sokszor inkább ékesíti a vadon és a sivatag gyermekét, mint a modem civilizált országok és nagyvárosok lakóit és azok vezetőit. Igazi kultúrát, műveltséget csak Krisztus országának evangéliuma adhat. Ez Krisztus apostolainak küldetése. 

Imádság. Kérem a bold. Szűzet, hogy szent Fia engem is felvegyen választott seregébe, apostolainak, országa hirdetőinek sorába, hogy az szegénységének és alázatosságának evangéliumát hirdetve én is a világ világossága és a föld sava (Mt. 5, 13-1:~.) legyek, szeretetének harsonája és boldogságának követe. Üdvözlégy. 

Ugyanezt kérem Királyomtól, Mesteremtől, Krisztustól. Krisztus lelke, szentelj meg engem. - Ugyanezt a mennyei Atyától. Miatyánk.